Tèlelő

Mikor vìztükörre rèved emlèked,
Ès ezüst fènyben lát a holdsugár,
Minden apró ìzzás körbeül, èled,
S elalszik mozdulataidban a nyár.

Mikor egyetlen csónak sem ring,
Rezdületlen arcodon minden csók,
Ránk morzsolódó csillagoknak int,
S beúsznak èletünkbe a tèli hajók.

[Nemes Andrea]

“Te akkor is hiszel majd, amikor látszólag mindennek vége, amikor mások üvöltve rohannak lefelé a mélybe...Te akkor is látsz majd fényt a hegyek között, amikor a többiek hitetlenül bolyonganak a szűnni nem akaró sötétségben, te akkor is meglátod a pislákoló gyertyát a messzeségben...Harag, gyűlölet, békétlenség, ármány, hazugság, árulás, kegyetlen hidegszívű márvány, mind kéz a kézben járnak, de te elkerülöd őket, és belsőgyermekedet óvva, tartalékolod Igaz Erődet. Mert eljő az idő, amikor már nem számít a pénzen vett hírnév, a lopott idő, a hamis érzelem...alvadt vér csupán...Sokkal inkább fontos, hogy amikor látszólag mindennek vége, mi jön majd azután...
Ne érdekeljen, miért nevetnek gúnyosan rajtad mások, nem tudnak semmit, de te tisztán látod az Igazat és a Reményt adó fénysugarat túl a felhőkön, túl az égen, túl ezen a múlandó világon...
..Te majd akkor is mész tovább előre, fel a hófedte hegytetőre, amely ott ragyog aranypalástban, és te akkor is, amikor már senki más, te akkor is
hiszel majd az IGAZI CSODÁBAN!”

(Frenyó Krisztina)

“Ami a kezedben van, csak átmeneti. Amit a lelkedben hordozol, végtelen.”

“Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.”

(Marilyn Monroe)

“Talán a fények. Talán a felhők.
Talán a kék köd. Talán az erdők.
Talán a pára. Talán a béke.
Talán eljutni ából a bébe.

Talán a zöldek. Talán csak egy pad.
Talán ha mással, mikor magad vagy.
Talán barátok. Talán a pár szó.
Talán – na látod! Talán akár: jó.”

(Szabó T. Anna)

Sohonyai Attila - Vigyázz rám

Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.

Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.

Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.

…nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.

Ha nincs öröm, csak keresni kell:
Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról,
Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról.

Eleanor Hodgman Porter

Papp Ádám: Mielőtt

Mielőtt elszabadulnék,
mielőtt elszabadulnál,
mielőtt csókba temetsz,
mielőtt újjászülöd bennem,
azt, amiért szeretsz.

Mielőtt megölelsz,
mielőtt kínzol,
mielőtt fényed reám veted,
hagyd, hogy kutassalak,
hadd legyek eszeveszett!

Mielőtt belépsz,
mielőtt mész, s itt hagysz,
mielőtt csenddé válsz,
csak várd meg, míg e napra
bennem meghalsz.

Mielőtt újra jönnél,
mielőtt kimondanád neved,
mielőtt nekem adnád magad,
ülj le mellém! S lásd,
bennem a szív még szív maradt!

"Tudom, hogy nincs kis és nagy tenger, nincs kis és nagy távolság. Bennünk van valami végtelen és kötetlen."

(Márai Sándor)

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

Szabó Győző

,,Mindig elnyertem azzal, ha jobb lehettem
(jobb, mint magam, jobb, mint aki voltam)
a leghallgatagabb kitüntetést:
visszanyertem öröklött mélabúmnak
azt az elkallódott szirmát,
hogy megint csak keresem a bennem daloló
fényt, a megfellebbezhetetlen világosságot."

Pablo Neruda

Sohonyai Attila - A voltaknak

Elengedtelek titeket.
Nem fáj, sose fájt.
Menjetek világnak büszkén,
s legyetek nélkülem ismét porrá.

Én maradok, és maradni is fogok.
Bár koptattátok hegycsúcsom elegen,
még mindig a legmagasabb vagyok.
Talán nélkületek, talán miattatok.

Egy vagyok, egész.
Nem kelletek immár nékem,
lehetne torkotokban bármilyen ének,
nem kell másból fél, hogy én is
mással csak fél lehessek.

Már látható minden mi eddig
ennyire vakon tapogatott,
s nélkülözésetek miatt vagyok,
az egyetlennek, a legjobb.

S köszönöm, köszönöm nektek,
hogy e sok harcot elkezdhettem,
sebektől verten, de fejet felemelten,
múlt idő lehettek dicső jelenemben;
értetek haltam, nélkületek élek.

Sohonyai Attila - Ha beléd esek

Ha megtörténik,
ott ne legyek.
Mikor már beszélik,
legyek süket.

Mikor az utcán elhaladva lépteidre
utcafetrengőn sóvárgok,
le ne hajolj értem,
mert nyomban beléd halok.

...azért nem jó, ha beléd esek,
mert fontosabb leszel,
mint ahogyan a többiben hittem,
és ez elsőre szép lehet,
de valójában borzalmas.

Hisz ha úgy, akkor tisztellek,
és ezt újra meg kell tanuljam.
Sok-először esetlen leszek,
és én annyira utálom a változásokat.

Nevetni fogok, mert nevetsz,
és majd minden hülyeségre rávehetsz,
...újra megtudom, mi a szeretet,
amitől annyira, de annyira félek.

Hisz ha velem vagy......
lesz egy igazi kincsem.
De értéket nem kap, csak az,
akit ugyanúgy féltenek.
És ez oly nagy,
az eddigi kevéshez képest.

Ha beléd esek,
legyen ez olyan kút,
miből ki nem mászhatok:

Úgy szeress,
hogy vegyem tudomásul,
néküled megfulladok...

“...talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben....”

(Zorán- dalszöveg részlet)

ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI...
- P. C. Brenson -

Úgy várom,
hogy egyszer várhassalak,
s fussanak szét az árnyak,
hogy sugárzó mosolyoddal
felém lépkedve,
kibontott karral láthassalak

Úgy ölelném egyszer
az ölelésedet,
pezsgőbuborékként hagynánk el a földet,
s a csillagok felett
szederjés bőrödre húzhatnád
meleget árasztó, lihegve lebbenő rezdülésemet

Úgy mennék egyszer érted,
hogy az örökbe menjek veled,
s úgy bújnék puha testedhez,
ahogyan a véges időben
talán nem is lehet

Egyszer
úgy szeretnélek szeretni,
hogy csókoló ajkam lenne
pőre nyakad éji éke,
s a természettől természetessé válna
a hullámhabok ágyán hagyott nyomainknak
ölelkező mezítelensége...

"Nem a gondolataidba akarok látni…

Hanem az érzéseidbe. Nem a fejedbe, hanem a szívedbe. Mert a gondolat irányítható, a gondolat meggondolható. Egy pillanat alatt változhat. Amit most látnék benne, az egy perc múlva már egészen más lehet. És a gondolat mondhat mást, mint amit a szív érez. A gondolat bármit mondhat. Azt is, amit a szív érez, és az ellenkezőjét is. Lehet igaz és lehet hazug. A gondolat. De a szív nem. Ott az igazság lakik. Ezért akarom látni a szívedet.

Az igazságot."

(Csitáry-Hock Tamás)

Rainer Maria Rilke: Altató

Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?

Hogy ne lesselek s a szavam
rá ne simuljon, mint a pilla,
kebleidre, a karjaidra,
és a szádra álmosan.

Hogy ne zárjalak le majd,
önmagadnak adva téged,
mint egy kertet, ahol temérdek
csillag-ánizs, mézfü hajt.

Elrejtem magam hogy megtalálhass
alkonyatból vetek neked ágyat
kiszólok érted az éjszakámból
elengedlek ha a hajnal lángol
tűnődő ujjaimmal vigyázok
ne riassza el a csönd az álmot.

Nagy István Attila

Sohonyai Attila - Nem nézem

Hogy ki vagy te nekem?
Talán az el se kezdődött,
talán maga a végtelen.

Hogy mi vagy te nekem?
Talán a kilátástalanság,
talán a hazaérkezésem.

S hogy mi vagyok neked?
Nem tudom, nem nézem.
De itt vagyok, itt leszek.

Sohonyai Attila - Őszintén és önző módon

Csak téged – kisajátítva.
Önző módon,
miértekre nem válaszolva.

Szeretek kötődni szálaid kötegében,
(senki se értse miért én-színű a szál):
csak mert így muszáj.
Nincs, és mert nem lehet máshogy.
Ahogy a kovács vasból alakot kovácsol,
hogy merülhetne fel bennem,
hogy formált anyagunk nem volt mindig is egy?!

Nem, és nem. Ahogy a mélységgel van ki morbid módon
szemez, szemeztelek én is, és nem engedlek; senkinek.
Őszintén, és önző módon szeretlek,
mert e nélkül nem tudnálak,
s mert e nélkül szeretni nem lehet.

Bármily az élet, vessen lábunk elé lépcsőt, vagy mérget,
mindig virágzott mi élőnek, egyben romlandónak született.

Bizonyosságok közül, az élet elhallgat egyet;
Lehet szavakkal beszélni, ígérni, s lehozni az eget;
ki nem önzően szeret, őszinte se lehet.

Azt kérdezted, hogy csinálom...mit csinálok az ujjaimmal a számmal és a nyelvemmel a combjaik közt...
Éhes vadállatként térdelve előtte, mégis gyengéden érni hozzá...úgy ahogy még soha senki, vagy csak nagyon régen...szerintem ez a legzseniálisabb...megtalálni az egyensúlyt a vadállat és a gyengédség közt...e kettő ötvözete adja az eszenciáját egy jó szexnek.
Bár nem ez a legfontosabb, de
elmesélhetem...megmutathatom...falhoz baszni vagy felkenni a kerítésre, aztán pedig cirógatni az arcát miközben csókolod az ajkait...de sajnos csak a mozdulat tanítható...a szenvedély az nem. És anélkül az egész egy nagy semmi...csak egy kényszerű testnedvcsere. Ha nem az odaadás vezérel, akkor semmi értelme. Akkor kérdezek én....
Szerinted mi a jó szex legfontosabb szabálya?
Benne van a nevében...
Örömszerzés...
Tehát örömöt szerzel...neki...nem magadnak...neki...
Magadnak nem kell szerezned...mert azt tőle kapod...

Lemaradunk egymás életéről: először csak egy lépéssel, aztán kettővel, amíg kilométerekké nem lesznek azok az elsőre semmilyennek, szinte hangyányinak tetsző eltávolodások. De végül, az utolsó utáni ráeszmélésben észrevesszük, hogy már nem látjuk és nem halljuk a másikat.

Egynek ér...

Van az a vágy, ami kiolthatatlan,
- és van az a test,
ami megoszthatatlan.

Kiss László

Sohonyai Attila - Szem a szemhez

Azt mondja; valami nem jó,
s leülök némán mellé,
kezemből kezébe egy pohár bor,
s hallgatom történetét.

Azt mondja; valami fáj,
azt mutatja; valahol ég.
Szíve mint a dúlt mordály,
szeme sápadt, mint a tél.

Azt kérdezi; érezted már te is?
Mikor nincs határ, nincs cél,
azt kérdezi; miért vagy velem itt,
hol nem zöldül a falevél?

Azt mondom; valami nekem jó,
s bámul meredten elém,
kortyolni kezd szavaimból,
s várja a történet végét.

Azt mondom; valami fájt,
magamra mutatok; ez az egész!
Bennem ott omlott egy világ,
miből te kimentettél.

Azt kérdezem; érzed-e már te is,
mikor nincs határ, csak a cél,
azt kérdezem; miért ne lennék itt,
hol a szemem a szemedhez ér?

Tarts meg egy mosolyt a nehéz időkre (...) és tarts egy szívet közel magadhoz, olyasvalakiét, akinek a nehéz időkben nem kell az a mosoly, csak te, ahogy vagy, ha boldogtalanul is éppen, akkor úgy. A világnak mindig kell álarc, mert a világ nem szeret, de aki szeret, annak soha, csak te.

/részlet: A felismerés útján/

Adriana D. S. Skinner

Ha valakinek nem okozott gondot megbántani, megalázni, semmibe venni téged-akkor neked se jelentsen problémát elengedni őt.

/Érezd!/

Cseppjeid ízlelve
halok bele a „most"-ba.

Szeretném, ha
beletemetnél ebbe az
édes pillanatba.

Akarom közel, nagyon közel
érezni a vadat, ami vagy,
ha magamhoz húzlak.

Akarom az ajkad peremét épp
csak érve úgy, ahogy hevességed,
hív mámoros szenvedélyre.

Cseppjeid ízlelve
születek újjá, s imádva
téged üvöltök itt bent,
mert élvezed,
ahogy végighalad vonagló
gyönyörödön a két kezem.

Akarom a melleid csókkal
éltetni, s akarom a lábaid
a nyakam körül szeretni.
Takart részeid hagyd, hogy
kibontsam. Hagyd minden
leheletem rajta.

Csak élvezd! Csak érezd!
Szeretkezd át velem az éjszakát,
és a nyomait hagyd magadon,
amíg lehet.

Legyen az a legszebb lehetetlen;
soha el nem múló pecsét... veled.

Papp Ádám

Ha árulnák boltban, én mennék és csak kérnék egy adagot, és intravénásan adnám be magamnak a szerelmet. (...) Gyűlölöm, hogy meg se rezzen bennem semmi, gyűlölöm, hogy nem érzem még az árnyékát se. (...) Megpróbáltam mással: nem voltam ott... és csak idegenül néztem, hogy valaki, aki a szívemnek betolakodó, próbál tüzet csiholni bennem. (...)

...és utállak ezért, mert neked elég volt csak nézni... és a hő magától terjedt legyezőszerűen és finoman szerteszét. Csókodba vesztem: narancs tűz arany lángja folyt keresztül közöttünk, vérvörössé színezve a vágyunk. Mint édes méreg: nehéz, akadozó lélegzetvételeinkkel került tüdőnkbe az extázis - mintha szénmonoxid mérgezést kaptunk volna - szédültünk egymástól... egymásba. Csak szárnyaltunk, zuhantunk és újrakezdtük. Aztán elcsendesedtünk, várva, hogy lelkeink is megérkezzenek fáradt, pihegő, izzadt szerelem-ágyunkba. Rubinra festett félhold mintákat hagyott rajtunk a szenvedély - nevettünk - hiszen nem vagyunk már tinédzserek. Mégis, talán felmelegített a gondolat, ha távol jártunk is, hogy kontroll nélkül lehettünk azok, akik lenni akartunk (...) tökéletesen illett egymáshoz a szerelem-vágyunk.

...talán ezért makacs bennem a nő. Undorral tekint kifelé, hidegrázva más érintésére: mert más csak esőhozó ott, ahol te a fáklya. (...) A csillagok se ugyanolyanok ideje belátni: nem hullnak alá hiába senkiért.

...hol a kívánság, ami imaként hagyta el ajkad - mikor csillag hullt önkéntelen bennünk... amitől igazi lett: te és én.

...mennyi hazugság váltja ki a szerelmünk? Hová rejtetted magad elől, és én hová rejtsem el azt, ami miattad öltöztette parázs-köntösbe, szelíd és tétova meztelenségemet?

...gyűlöllek és gyűlölöm, ahogy a csend kóborol puhán és óvatoskodva körülöttem, mintha halálos beteg lennék, és azt is gyűlölöm, hogy a magány felöltözve, indulásra készen, de fontoskodva ölel át esténként, hogy aztán szánakozó arcát a párnámba fúrva aludjon el mögöttem, elfoglalva az egész ágyat. Hogy végül, úgy osonjon ki éjszaka mellőlem, mint egy tolvaj.

...ha meg lehetne venni, megvenném. De ami volt... igaz volt, és ha boltban árulnák is? Mind hamisítvány lenne, a miénkhez képest: "made in china".

...miért éri be más is a hazuggal? Miért köt alkut olyasmiért, amitől nem lett még senki boldogabb? Ha az alku megköttetett: az elsorvasztja, felemészti lassan a lelket. Amikor ez megtörténik, kialszik a fény. Nem marad egyikünkben sem. Egyetlen csillag sem.

...talán ezért vetette benned meg ágyát önkényesen az alkony.

...tudod, azért nevetnek le ránk a csillagok éjjel, mert arra emlékeztetnek: kell lennie egy helynek, ahol igazian tudunk ragyogni, akkor is, ha úgy érezzük néha, mindent beborít a sötét. (...) És amikor a csillag utolsó útjára indul: azt, egy olyan kívánságért teszi, ami a szív legmélyén születhet csak, hogy sose felejtsük, ha meg kell halni, valami igaziért tegyük. Fejet emelve, hittel és mindent beragyogva.

...ragyogtak benned és bennem. De hazugságért sosem lesz másért csillag-eső. Inkább kihunynak.

...a vaknak nem büntetés a sötét, hanem az otthona. Ha ezt megértjük, akkor nem várjuk majd hiába, egymás nélkül a meteoresőt.

/részlet: Hétköznapok/

Adriana D. S. Skinner

"Az élet attól szép... hogy van valaki a gondolatodban... aki széppé teszi."

Léria Dipán

."Mert mi az ami emlèkkènt megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szìvben felejtett szeretet!
Mert amìg èlsz, ott dobban benned!"...

[Nemes Andrea]

Hogy mitől lesz a szeretet valami egészen fantasztikus, lélekemelő érzés? Mert megtanít úgy gondoskodni valakiről, hogy közben nem vesszük el a szabadságát. Együtt rezdülni, érezni vele, támogatni őt anélkül, hogy elnyomnánk. Megadni neki az egyedüllét intimitását, anélkül, hogy féltékenységgel megfojtanánk. Elismerni, dicsérni irigység nélkül. Megtanulni attól boldognak lenni, hogy a másikat boldoggá tesszük.

-L-

Nem számít, hogy ki hisz bennem, hogy ki
mit gondol rólam, vagy mit lát bennem.
Aki észreveszi azt, amit mások nem látnak,
előtte megnyílik a lélek fénye.
Aki csak néz, de nem lát, az csak az egó szemüvegén át szemléli a világot.
Ez nem az én hibám.

Glória Galgóczy

Egy mosoly, elkezdhet egy barátságot.

Egy szó befejezhet egy harcot.

Egy pillantás, megmenthet egy kapcsolatot.

Egy ember, megváltoztathatja egy másik ember életét.

Finoman...

Finoman mondom el, hogy jól is tudj lakni a szavaimmal, és ne csak éhező szemekkel néz rám ártatlanul.

Kész vagyok igaznak adni magam, kész a megkezdésre, kész a "van"-ra, és kész a folytatásra.

Finoman mondom el, s magam hibáit mutatom, hogy tudd, komolyságom megrendíthetetlen.

Finoman húzlak el, magamtól magam mellé, hogy érezd milyen, ha nem vagyok, és milyen az, ha megint visszatérek.

És finoman altatlak el este, két karod párnáid közt, mintha velem aludnál el.

Kiss László

Sohonyai Attila - Találhatsz annyit,

Találhatsz annyit, ki nem bízik benned,
s ki falat állítana sikereidnek,
s ki jóságodba is rosszat fél,
de mennyi van, ki szeret azért,
....aki vagy.

Találhatsz annyit, ki visszafog,
és láncra verve vonszol,
és inkább szid, mint szabadon enged,
de mennyi van, ki azért szeret
...ami vagy.

Annyi van, ki mosolyt csal arcodra,
s közben folyton megsirat,
azt hiszed felemel, de csak eltakar.
De mennyi van, aki elfogad
...úgy ahogy vagy.

Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz,
közben zsarnokul kisajátít rabnak,
és fojtó szerelme határtalan,
de mennyi, mennyi van,
...ki engedi, hogy lehess, aki vagy.

Annyi, de annyi van így,
kik mondják de nem teszik,
kik elhitetik, de csalnak,
kik szeretnek és hazudnak,
kik vannak, de nincsenek,
kik kérnek, de elvesznek.

...és mennyi van, ki az,
aki szeret azért, aki vagy....

Lehunyom a szemem
mert elfáradtam gyönyörödben
hallom a hangod
időnként elcsípek egy-egy szót
lehet a legfontosabbakat
lehet amiknek különös a dallama
de bizsereg mindenem
amint szavaid
végigcsorognak ereimben
kellesz nekem
mint szárnyalásnak a levegő
nélküled lezuhanok
ölelj át szorosan
ahogy a sast az ég
tebenned dobogjon a szívem
és vedd el, vedd el
a lélegzetem

koszoru gabor

Valaki mégis kézen foghatna, és a tiszta érzések varázsgömbjén át megmutathatná milyen másfajta világ lehetne ez. Lelkem befagyott tavára szíveket rajzolhatna, velem ragyoghatna, őszintén, szépen, szétkaszabolt múltunkkal, sebeinkkel is gyönyörűnek látna, álmokat dédelgetne, és nem akarna többé elmenni onnan, ahol én vagyok. Valakinek egyedül én lehetnék a fontos. És megragadnám őt a ruhájánál fogva, és az arcába kiabálnék minden eltitkolt fájdalmas igazságot, aztán rengeteg szépséget, amitől neki majd elkerülhetetlenül kötődnie kellene, ragaszkodnia, és ölelésre kellene tárnia a karját. Mi ketten látjuk egymást? Maszkom van, pajzsom van, és különféle hatékony védekezési technikáim, arrogáns vagyok, ellenséges vagyok, gyanakvó vagyok. Amazon vagyok. Semmilyen generáció szülötte nem vagyok. Látsz engem? Lefejted az álarcomat? Figyelmen kívül hagyod a beléd fúródó, mérgező szavakat? Átlátsz rajtam? Látod, milyen rossz színész vagyok? Figyelek családokat a vacsoraasztalnál, és rosszalkodó gyerekeket, szerelmeskedő, egymás felé örökre elkötelezett párokat, és idős embereket, akiknek a húségeskü holtomiglan és holtodiglan. Tudod, hogy ilyenkor magányom fájdalmát az éjszaka sötétjének suttogom el, és a lelkem mélyén így várok feloldozást? Én látlak téged.

Melletted megállapodnék.

(Király Eszter)

"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban."

Márai Sándor

Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.

Feldmár András

"Ez a legnehezebb manapság... Hogy hiányzik... nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?"

Müller Péter

"Ne szeress túl hamar. Ne beszélj túl sokat. Ne számíts túl sokra . Ne bízzál túl gyorsan. Ne ítélj túl hamar. Ne add fel túl korán..."

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Elveszetten tudok csak józan lenni.
Emlékszel, mikor egész nap kerestelek,
és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni,
mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek.

…sose tudtam hiányt táplálni olyanért,
amihez nem kötődtem,
ezért az első megismerkedésnél
elhatároztam, hogy beléd szeretek.

Reménytelenül, és spontán módon.

Mert tudtam már akkor,
hogy nem akarom, hogy hiányozz.

Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit.
Mert ha féltesz, van mi átvigyen a holnapba.
Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni,
és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza.

Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék,
hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem,
magamra rettentően haragudnék,
mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek.

…pedig mindennél jobban.

Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket...

(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)

Hmm :) igen, valami ilyesmi :) vagy az hogy tetszene, hogy vársz az ingemben, egy tangában és combfixben, odalépek hozzád, megcsókollak miközben magamhoz húzlak, simogatom a feneked, majd kibujtatlak az ingből és végigsimítom azokat a gyönyörű nagy melleket.. Majd ledöntelek az ágyra, kérem h állj négykézláb és told ki nekem a puncid..mögéd hajolok, picit széthúzom a popsid, és belenyalok a pinádba.
Először végignyalom a csiklódtól a bejáratig, majd  belefúrom az arcom és úgy simogatom a nyelvemmel a csiklód.. És amikor már dobálod a csipőd és nyögsz és tocsog a puncid, akkor hanyatt löklek, melléd térdelek, és a szádba adom a farkam, hogy érezd hogy mennyire áll, hogy lüktet és mennyire kitölti a szádat ahogy óvatosan beljebb engedem.. Közben simogatnám a tocsogó puncidat, és amikor már olyan kemény a farkam h fáj, Neked meg csorog a puncid, bemászom a lábaid közé, végigcsókolgatom a combod belső felét, egyre feljebb, végignyalom megint a pinád a gátadtól a csiklódig, és megyek feljebb, húzom a nyelvem a hasadon, amíg el nem érek a melledig. Elkezdem csókolni, szívni, nyalni, közben érzed h az álló farkam néha megböki a puncid.. Akkor lenyúlsz és megfogod a farkam és húzol magadba, mert már nagyon hiányzik h bent is érezd, de csak lassan engedem magam, h érezd ahogy a makkom beilleszkedik a puncid bejáratába, kezdi kinyitni ahogy halad beljebb, és centinként feszíti szét a pinád.. És így lassan megy egyre beljebb, és beljebb és érzed h az ágyékom hozzáér a csiklódhoz, aztán ráfeszülök a puncidra és teljesen betölt az a kemény és lüktető fasz, amit az előbb a szádban éreztél.
Aztán ott tartom egy kicsit, aztán lassan de alaposan elkezdelek szétkefélni, hosszan mozgatva benned, mindig tövig betolva, h a csiklódon is érezd ahogy Neked ütődöm..

Nyögve és rázkódva élveznél el, az apró rángásoktól a puncidban én sem bírnám soká, ezért kivenném és a szádba adnám a puncidtól lucskos farkam h ott élvezhessek el, h érezd ahogy pumpálva lövellek..

Ezt a napokban kaptam,meglepett milyen jól ír .... Jólesett :P

Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.

Pilinszky János

"Voltunk megszólalók és hallgatagok, párra találók és egyedül bandukolók, találkoztunk és megismertünk, írtunk, olvastunk, együtt nevettünk, örültünk napnak és holdnak, fogadtunk otthonunkba csillagokat, kívántunk száz csodát és ezeregy szépet, leküzdöttünk néhány reményteljes messzeséget, és most itt állunk, megpihenve egymás tekintetében, kéz a kézben, hálatelt szívközelségben, áldva eget és földet, csókolva felnőttet és gyermeket, köszönve mindazt, amit ez év hozott, szerelmet, barátot, gyermeket és otthont, s mondunk köszönetet a Teremtőnek, hogy bennünket ez évben is szeretve éltetett."

"Azt látod magad körül amit a szívedben hordozol."

Boldog Karit,hófehéret.... :)

Ajándékba adom neked a lelkem, hogy őrizhesd, ha nekem éppen nincs erőm. Tiéd a mosolyom, a legszebb, mely mindig ott bújkál a szám sarkában, s előbukkan, ha megjelensz. Neked adom a türelmem, az időm nagy részét, hogy veled töltsem el, ami még hátra van. Tiéd lehet a legmelegebb ölelésem, s benned olvadhat szét a vágyam gyertyafénynél. Neked adom a szikrát, hogy tüzet csiholhass belőle, ha én elfáradtam, s nyűgöm oly nagy épp, hogy nincs hozzá türelmem. Odaadom azt is, ami még előttünk áll, felfedetlenül, s megosztom veled az élet kincseit, s mindenem, amim van.
Neked adom a figyelmem, a hallgatásom, legszebb szavaim, hogy simogassanak, kényeztessenek, s szétáradjanak benned, hogy feltöltsenek akkor is, ha épp nem vagyok melletted.
Önmagam adom neked a legnagyobb örömmel, úgy, ahogy vagyok és ahogy leszek.

-Agárdi Zsóka-

“A hegyek, a folyók, az erdők, a virágok, a szeretett személy - ezek az élet igazi csodái. De ha megengedjük magunknak, hogy elvesszünk a múlt szenvedéseiben vagy a jövő miatt érzett félelmekben és aggodalmakban, nem leszünk képesek itt és most észrevenni ezeket a csodákat.”

(Thich Nhat Hanh)

"Ne feledd; az értéked nem csökken az alapján, hogy valaki nem tudja mennyit érsz."

"Kapaszkodókat
gyártunk, s mire eszmélünk:
kész is a ketrec."

(Fodor Ákos)

/A végzet/

Csak engem figyelj: a szememet.
Azt lásd, ki tényleg én vagyok.
Hazug szókkal, buta álarcokkal
szívedbe én úgyse hatolok.

Nem is szólok, ha nem muszáj,
épp elég, mit egy mozdulatom üzen.
Ne hagyd, hogy a szürkület betakarjon,
s ne hagyd, hogy elsodródjunk
a kettőnkből születő tengeren.

Kezeid után kapnék, de várom,
míg te azt az enyémbe temeted,
s várom, hogy szívemben
halljam dobbanni a szíved.

Ha el is fordulsz, látom,
hogy titkon lelkem kutatod.
Nem tudom miért jó e játék,
de hagyom, hogy csináld,
hogy kiismerd, mint a sok-
sok el nem mondott titkot.

Még mindig nem szólok.
Egymást járjuk át a csendben.
Ha csak ennyi jut nekünk,
nem bánom. Én hagyom rámenni
a részem.

Hagyom, hogy tovább menj,
ha így te jónak látod,
s hogy még jobban kiéld
ezt a tébolyult világot.

Hagyom, hisz magamhoz
sosem köthetlek téged,
csak folyton szerethetlek,
mint visszajáró felét
az az egyetlen végzet.

Papp Ádám

Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.

Esti Kornél

Vágyakozás

Mikor lángot olt veled az éj,
Vetett mezőkön csend a tél,
És a mindenség belepihen,
Jegesedett széle sem reccsen.

Mikor büntetlenül ölel a kar,
Zajtalan a dobbanó szívudvar
Összezárt kezek közt a kulcs,
Ujjaiddal ujjaimra simulsz.

És akkor vágyom meghittségre,
Puha karcolatú kristályfényre,
Amibe elpirul minden fagyöngy,
És léket tör szemeimen a könny.

[Nemes Andrea]

/Nem aggódni értem/

Vesztettem én már sokat
egy helyben állva is.

Ami volt, elmúlt - szokták mondani -
de van még bennem annyi, hogy
tudjak tovább menni azért,
ami éltet,

s te csak tanulj meg
nem aggódni értem!

Elesni nem fogok,
de ha mégis; felállok,
hisz a lenti por nem édes élvezet,
majd lepereg, ahogy eddig.

A konok röhögést már rég -
ha ér - nem félem,
s te csak tanulj meg
nem aggódni értem!

Tanulj meg nem aggódni,
mert látod, hiába a pofonok,
én tiszta szívvel tovább megyek,

mert az élet csak egy; a pillanat
mi most ér, később pedig nem lesz más
csak egy elkésett rész csupán,
ami tán idebent örök fájdalom marad.

Érted is csinálom,
hiába nem kéred, de belőled
fut felém az a kicsi csoda,
hogy a lábamat az út is tudja.

Érted is csinálom,
te higgyj: Csak ezt kérem!

s közben tanulj meg
nem aggódni értem!

Papp Ádám

"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben,és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

Gárdonyi Géza

Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.

Pilinszky János

Néha legyél olyan, mint egy rég játszott dallam a zongorán. Legyél halk vízcsobogás, kedves rigófütty egy parkosított délután. Legyél váratlan kopogás esős ablakomon, és a nádas suttogása is te legyél. Néha játszd el, hogy te vagy minden lények hangja, hogy ott vagy mindenhol, és mindig hozzám beszélsz.

Szappanyos Orsolya

Soha nem futok el....szépen és lassan járok. Hogy legyen mindig egy esélyed csatlakozni hozzám. De eljöhet a pillanat, amikor úgy lemaradsz, hogy már magam sem fogom érteni a "lassanjárás" miértjét, és egyszer csak elkezdek szaladni. Ne várd meg.

-Lady-

"Van két ok, amiért az emberek nem beszélgetnek dolgokról; vagy nem jelent nekik semmit, vagy ez jelent nekik mindent."

Minden falevelet felkap egyszer a szél. Minden falevelet messze sodor a szél. Eljuttatja oda, ahová repülnie kell, ahol célt érve lágyan a földre-huppanva helyére lel. Jön egy apró történés, egy apró kis váratlan dolog, és minden új lendületet vesz. Az ősz leveti egyhangú barna, zöld színét, és színpompás ruhába öltözik....

(Török Réka)

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."

/J. R. Ward/

„Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája.
Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel.
Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk,
hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos,
melyre egy tavasszal emlékezünk.”

(Márai Sándor)

"Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet."

Szabó Magda: Für Elise

Szeretni akarlak téged, anélkül, hogy beléd kapaszkodnék. Becsülni szeretnélek, anélkül, hogy megítélnélek. Együttműködni veled, anélkül, hogy rád nehezednék. Hívni téged, anélkül, hogy követelőznék. Elhagyni bűntudat nélkül. Kritizálni, anélkül, hogy felelősségre vonnálak. És segíteni neked, anélkül, hogy tolakodó lennék.

Virginia Satir

"Nő vagyok, egész vagyok, értékekkel teli vagyok, és engedni fogom, hogy ezt meglássa majd. Nem akarok marionett bábút csinálni belőle, pusztán azért, mert az egómat fényezné a jól elképzelt pozíció. Nem akarom őt betörni, már-már beteges elhivatottságból, ezzel bizonyítva én több leszek, jobb leszek, mint az előzőek. A férfi, akit tisztelek, szintén egész lesz. Nem keres majd kifogásokat ellenem, nekem, mert tudni fogja, hogy egy igazi férfi beleáll a helyzetbe, kerüljön bármibe is. A férfi, akinek családja, barátja, szeretője és szerelme leszek, boldog lesz mellettem, és én is boldog leszek mellette, mert a tisztelet, mint alapkő ott lesz mindig, minden egyes majdnem elhajlásban, és minden egyes majdnem vége pillanatban."

Csak egy dal vagyok a drótkerítésen
szélsodorta címzetlen falevél
csak egy vitorla tűzfaladra festve
tükörkép a tó fenekén.

Csak egy tánc vagyok az üres éjszakában
csak egy lehelet börtönviselt arcodon
cseppnyi méz mi bögréden lepereg
s az illat mit kávéd itt hagyott.

Vagyok homályos álom, ártatlan gondolat,
tűnő árnyék és ellobbant pillanat…
Látod, végül minden Nap lenyugszik,
s csak a remény marad, hogy felkel holnap is.

Szappanyos Orsolya

Sohonyai Attila - Az éj ritmusa

Túl nagy e csönd itt bent,
komoran ijesztés.
Valaki zenéljen, valaki oltson fényt.

Valaki építsen utat elém,
valaki ne hagyja hogy a felénél leüljek,
valaki legyen az utazás, valaki legyen a végzet.

Túl nagy e sivatag itt bent, darabosan porlik,
valaki hozzon vizet, valaki legyen az oázis.

Valaki rugdosson szépre,
valaki horzsoljon bátorrá is közben,
valaki legyen a kisimult béke,
valaki ne engedjen messze.

Túl nagy e semmi itt bent,
hiányzón fél, valaki,szinte mindegy,
csak legyen, aki zenél.

Sohonyai Attila - Állóképesség

A világban úgy létezz, hogy mások ne lássanak,
de tűnj ki magad, magad fényétől:
selyemnek ruhád helyett lelked válaszd,
mezítláb járj, s a por ne legyen elrettentő.

Hangoddal szelíden, mint a tenger nyugalma,
de ha vihar támad, nyelvednek ajkad ne legyen fék!
Tudd: csak a gyáva szorul hatalomra,
ha uralkodnál, úgy a király s a cseléd is te légy!

Miért mozdulni nem érdemes, tegyen érte más,
kopó alkatrésznek lenni nem érdem:
tégy, mikor ideje van, s akkor ne hibázz,
maradj biztos pont a forgástengelyen.

S ha elesnél, ne kívánd a segítséget,
másnak, máshol jobban kell, mint neked;
add valakiért akkor minden erődet,
mikor nincs, s az állóképesség te leszel.

"Soha ne távolodj el önmagadtól, hogy közelebb kerülj valaki máshoz. Emlékezz, a hitelesség mágnes - légy önmagad, és akkor természetesen vonzod közelebb a hasonló típusú embereket.“

"Ha a távolléted nem változtatja valaki életét, fogadd el a valóságot, hogy a jelenlétednek sincs jelentősége az életében."

"Ne félj attól, hogy elveszíted az embereket. Attól félj, hogy elveszíted magad azzal, hogy próbálsz
mindenkinek megfelelni körülötted."

Imádkozol, de nem hiszel.
Adsz, de felrovod.
Kérsz, de nem viszonzod.
Beszélsz, de nem kérdezel.
Hallgatsz, de nem figyelsz.
Elárulsz, de nem bocsátasz meg.
Bizalmaskodsz, de nem bízol.
Tiszteletet vársz, de nincs miért.
Ölelsz, de nem szeretsz.
Nevetsz, de kárörvendőn.
Sírsz, de nem érzel.
Vagy, de nem élsz.

Ismered, de nem érted.
Nézed, de nem látod.

– – –
Olvasod, de nem értelmezed.

/Engem nem.../

Engem nem részegít meg
a hamisság gyümölcse,
s nem kérlelhet senki,
hogy egy dalom is azt üvöltse.

Nem köthet gúsba
az irigyek tüzes kötele,
és nem hagyom, hogy
simogasson a gyűlölet keze.

Engem nem visz el az,
ki csak félig nevet.
S nem ejthet rabul,
aki félig szeret.

Engem nem rabol el,
akit nem akarok,
és nem öl meg az,
akit eltakarok!

Engem nem szülhet meg
az ál-gyönyörök fénye,
de feléleszt mindig
az igazam ereje!

Engem nem tör meg az,
ki tétova szóval ront reám,
s nem tapos el az,
ki földön heverve egeket kiált.

Nem tüntet el a köd se,
ha a színek ölelése
vállamra hordja hitét.

Nincs vak sötétség,
se poklok feketesége,
ha rám köszön az,

kinek szép vérből
virágzik ki egész élete.

Papp Ádám

"Elment... már nem jajdul a park,
Elmosódott emléke percekig tart,
Ázott selyem az elszakított jelen,
Csomót nem köthetek az életen,
És megszakadt...- szívem is érte,
És nem volt perc, mely megérte."



[Nemes Andrea]

"Vannak kapcsolatok, mikor az ember annyiszor magát hibáztatja....pedig csak a másikhoz alkalmazkodunk évekig, magunkat lejjebb adva, hagyva hogy kizsákmányoljon egy olyan téves érzelem, amit a másik iránt érzünk, viszonzatlanul...

...és néha megelégelve, a saját hitünkben bízva vagy csupán megelégelve azt mondjuk: elég volt.

Konklúzióban összefoglalva annyit összegezünk magunkban hogy:
"Értetek haltam, nélkületek élek"

Boldogblogszülinapotjúnius minden évben elcsúszom veled ..... :)

Lenni vagy menni?
Hőség vagy hűség?
Játszani a szavakkal rájöttem
nem lehet könnyelműség.
Egy szó,melynek súlyát nem
kilóban mérik
A buja vágy idővel tiszta
szerelemmé érik.
Lennék a hajad ,selymes zuhatag,fejed koronája
Lennék a szemed,mikor
boldog arcom látja
Lennék a szíved,mi minden
jóság kincstára
Lennék a szád,mi szomjazó szám hűs csókkal várja.
Mennék,mert hiányzol,kereslek,
mindenben téged kutatlak,
Mint a Szent Grál a megfáradt
keresztes lovagnak.

Lacika Soós

Sohonyai Attila - Tenni róla

Ott lenni, mikor teljes vagy,
maradni, mikor kiüresedett,
ha nincs csillag az alkonyban,
ha alkony után te vagy a reggel.

Meghallgatni, ha beszélsz,
beszélni, ha hallgatsz,
elbújtatni mélyre, ha félsz,
magasba dobni, ha boldog vagy.

…ott lenni, mikor teljes vagy,
maradni, mikor kiüresedett,
ha nincs vigaszod a holnapban,
tenni róla, a holnap én legyek.

A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is.

Müller Péter

Ölj meg lágyan!

Mint az utcán
a felesleges zsivaj,
mint estében
a bánat,

olyan legyen nélküled
minden légzés,
hogy te benne
ölj meg lágyan!

Ha itt is vagy,
kicsit játszd el,
hogy mégsem,

hogy centik távolsága
öntse ki a vérem,
s játszd el,
hogy nem akarsz
ölelni a zuhany alatt,

sem az ágyban,
csak illatod legyen,
mi felhevít, ami gyötör,
s így ölj meg lágyan!

Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,

s hogy érezd; érted
kiált minden vágyam.

Mikor már majdnem foglak,
húzd el magad, s legyen
halál e játék mindenkor
nekünk.

Ragadj meg, tűnj el,
s csak hangod add,
hogy halljam.

Megtalállak, bárhol is legyél,
mert akarom e részünk,
akarom, s hogy meztelen kiálljam.

Mikor átölellek,
mikor magamba zárlak,

ölj meg lágyan!

Papp Ádám

Ölelésemből kibomolsz
és visszafonódsz
magamhoz szorítlak elengedsz
és belém kapaszkodsz
szemembe nézel és elrejtőzöl
rám kacagsz és kezeddel eltakarod
mosolyod
megérintem bőröd pihéit
magamba szívom illatod
már nem te és én vagyok
nincs tér idő és horizontok
bennünk mélység és magasság egybefolyt
te belőlem vagy és én belőled vagyok.

Koszorú Gábor

(...) Amikor érintkezünk - energiák találkoznak. A férfi energiája akkor elementáris, akkor képes a nőben a nő finomságát, melegségét életre hívni, ha ő maga pontosan tudja hol tart, ha önön férfiasságát nem kérdőjelezte meg, ha a világban elfoglalt helye és szerepe alapján értéket képvisel a maga elvárása és akarata szerint. (...) Az érintése által generált és összpontosult energia a nőben hívást, saját energiái válaszát követeli meg. (...) A szerelem-vágy tudatos. De minden, ami mögötte húzódik, az tudattalan. És ha nem egészséges, ha nem körvonalazott, szilárd a férfi hívása, a nő válasza sem lehet egészséges és egyértelmű. (...) Pillanatnyi rendeződéseik akkor fordulnak időtállóvá, ha kialakult önképükben, a maguk értékítélete, érzék-együttese folytonos harmóniában rezdül, félelmek és megalkuvások nélkül.

/részlet: A felismerés útján/

Adriana D. S. Skinner

Sohonyai Attila - Ki bocsátja meg nekem

Ki ad reményt a levélnek,
ha majd zuhanva földet érek,
s takar be lágyan, ahogyan hó fedi
gonddal télként, a kudarcos kopasz
őszi fákat?

Ki imádja az utat, s a végtelent,
ha egyszer én is elfagyok,
szétrepedek? Ki csókolja végig
szappanként patyolat arcodat,
ha már ajkamat a gondatlan
borosta szálak diktatúrával védik?

Ki simogat madarat, gólyát,
sast, gerlét, ha már kezeim görcsei
a szabadságot eltemették?
Ki ment ki udvariasan, ha eszembe
vésődő utolsó nyögésem;
én nem ezt akartam,
én nem ezért éltem?

S ki bocsátja meg nekem helyetted,
hogy emberként, csak tökéletlenül szerettelek?

Sohonyai Attila - Nincs másért élni, mint:

pontosan megérkezni,
a megbeszéltet betartani,
őszintét szólni,
a gerincet nem elgörbíteni,
fontosat el nem felejteni,
eszmékért önfeláldozni,
álmokért ébren lenni,
s az a nő ölét el nem engedni.

- a többi csupa semmi.

"A nők olyanok, mint a virágok: ha erőszakkal akarod megnyitni őket, kezedben maradnak a szirmok és a virág meghal. Mert csak a melegségtől nyílnak meg. Mert a szeretet és gyengédség együttese a nap egy nő számára. Egy nő, ha érzi, hogy szeretik, megnyílik, és odaadja az egész világát!! "

Nem tudhatom, milyen világok találkozása szült téged,
sem azt, magadban titkon mit hordozol.
Rejtély a lényed, rejtélyes élet, mely benned lüktet,
– s játszik ismeretlen dallamot.

De lehetek ajtód előtt várakozó türelem,
nyitottság, mely szívével Téged néz,
láthatom mindazt, amit féltőn megmutatsz,
s lehetek Veled, ha lelked beengedni kész.

Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács

Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!

"Az élethez hatalmas pofon kell, hatalmas, ahhoz, hogy az ember megtanulja, hogy mi is az élet igazán, és mik az életben azok a határok, melyeket nem fog, és nem is akar átlépni. Mi az a mélység, ami alá már nem akar süllyedni. Sokat kell ahhoz tanulni, hogy tudomásul vegyük azt, hogy kik, és mik vagyunk valójában, mi az az életszemlélet és életfilozófia, mellyel azonosulni tudunk. Meg kell tanulni elfogadni magát az életet olyannak, amilyen, és meg kell tanulnunk, hogy milyenek az emberek, hogy az élet bizony nem csak fekete és fehér, hanem annak számos árnyalata is létezik. Meg kell tanulni azt is, hogy mik azok a játszmák, melyeket az ember a saját belső világába beenged. Meg kell tanulni a határokat megszabni. Dönteni mindig lehet és kell is, hogy ki, és mi az, melyet az ember beenged az életébe. Hazugság lenne azt mondani, hogy ez az élet csodaszép, és, hogy az emberek szeretete határtalan. Nem kell félni különbnek, és egyéniségnek lenni. Nem kell félni a kirekesztettségtől sem, hisz olyan közeghez sosem tudna az ember alkalmazkodni - ahol maga is jól érzékeli -, hogy nem tartozik. Nem kell félni a bizalomtól sem, de azt és annak határát viszont jól fel kell mérni, hogy kik azok, akinek ez megadatik. Mert vannak az életben magányos farkasok, akik nem azért nem részesei falkáknak, mert gyengék, vagy, mert butábbak a többieknél. Hanem megtanulta azt, hogy egy bizonyos jellemvonások alapján összezáró falka tagjai közé nem érdemes belépni, mert a nyájas vendégszeretet csupán előjátéka annak a vacsorának, ahol az új belépő tag nem az asztalfőnél fog ülni, hanem az asztal tetején fog elterülni."

Ero-gén... (8)

Te lehetsz még nekem
bőröm szép szerelme,
te tehetsz még nekem
kimondatlant egyre.

Veled kószálhatok
érzelmek poklában,
szakíthatok rózsát
védtelen odvában.

Aztán kéjes táncra
hívhatlak fel éjjel,
kiégve elszállni,
mint hamu a széllel.

Kiss László

/A legőszintébben/

Szerelmes vagyok beléd!

S nem kell ezért külön csók,
se érem, hisz ez él bennem
teljes egészben.

Tarkíthatnám nap nap után,
tehetnék bele többet,
de muszáj olykor ezt csendben
bebújtatni magunkba lüktető
egyszerűségbe.

Így nem lesz fals az a sok
hang, melyben ezerszer és
ezerszer elringatlak,
és így egészen üvöltöm nevedet,
s vele hozzád fűzött szerelmem
ezen egész világnak,

hogy tudd; bármilyen legyen
holnap ez az őrület, én
mindig várlak,
s ha elszakít a téboly - mibe az élet
evez - újra megtalállak.

Szerelmes vagyok beléd!

Kimondom újra és újra, mint
megannyiszor már.

Szerelmes vagyok beléd!

Örökkön örökké, míg világ a világ!

Papp Ádám

"Tudod, nekünk nőknek szükségünk van rá, hogy a dolgok ki legyenek mondva. Nektek pasiknak talán nyűg, de nekünk kell! Mondd ki hogy: hiányzom, szeretsz, utálsz, sajnálom de már nem megy, lépj ki az életemből, vagy légy türelmes és maradj még, bármit, csak mondj valamit!
A hallgatással rákényszerítesz, hogy gondoljak amit akarok,és aztán el hiszem a téves gondolatokat, ha nem mondasz semmit...
Mi nők már csak ilyenek vagyunk."

Kegyes és vad...

Derékban hajolnék,
megélezve kérnék,
puha ágyad előtt
hűs magamra tépnék.

Pár darabot belőled,
hogy érjek és ne fázzak,
ha szeretsz - úgy ölellek,
ha tiporsz - úgy alázlak.

Kiss László

Sárban és vérben fürdenék, ha kell
Vagy akár mocsárban merüljek el
Szemem szurok vakítsa meg, hagy legyen sötét
Vegye el az ördög a lelkem vagy én az övét
Szakadjon rám az ég, villám hasítson belém
Vagy az Isten szakítsa ki a szívem és rakja elém
Néma csuklyások vigyenek csendes helyekre
Angyalok repítsenek fényes terekre
Láva a talpam alatt égessen, mint a tűz
Démon kisértsen, aki majd sötétbe űz
- Mindent elviselek
Jöhet akár glóriás, vagy gonosz, patás alak.
Csak téged szenvedni ne lássalak.

-Agárdi Zsóka-