Egynek ér...
Van az a vágy, ami kiolthatatlan,
- és van az a test,
ami megoszthatatlan.
Kiss László
Sohonyai Attila - Szem a szemhez
Azt mondja; valami nem jó,
s leülök némán mellé,
kezemből kezébe egy pohár bor,
s hallgatom történetét.
Azt mondja; valami fáj,
azt mutatja; valahol ég.
Szíve mint a dúlt mordály,
szeme sápadt, mint a tél.
Azt kérdezi; érezted már te is?
Mikor nincs határ, nincs cél,
azt kérdezi; miért vagy velem itt,
hol nem zöldül a falevél?
Azt mondom; valami nekem jó,
s bámul meredten elém,
kortyolni kezd szavaimból,
s várja a történet végét.
Azt mondom; valami fájt,
magamra mutatok; ez az egész!
Bennem ott omlott egy világ,
miből te kimentettél.
Azt kérdezem; érzed-e már te is,
mikor nincs határ, csak a cél,
azt kérdezem; miért ne lennék itt,
hol a szemem a szemedhez ér?
Tarts meg egy mosolyt a nehéz időkre (...) és tarts egy szívet közel magadhoz, olyasvalakiét, akinek a nehéz időkben nem kell az a mosoly, csak te, ahogy vagy, ha boldogtalanul is éppen, akkor úgy. A világnak mindig kell álarc, mert a világ nem szeret, de aki szeret, annak soha, csak te.
/részlet: A felismerés útján/
Adriana D. S. Skinner
Ha valakinek nem okozott gondot megbántani, megalázni, semmibe venni téged-akkor neked se jelentsen problémát elengedni őt.
/Érezd!/
Cseppjeid ízlelve
halok bele a „most"-ba.
Szeretném, ha
beletemetnél ebbe az
édes pillanatba.
Akarom közel, nagyon közel
érezni a vadat, ami vagy,
ha magamhoz húzlak.
Akarom az ajkad peremét épp
csak érve úgy, ahogy hevességed,
hív mámoros szenvedélyre.
Cseppjeid ízlelve
születek újjá, s imádva
téged üvöltök itt bent,
mert élvezed,
ahogy végighalad vonagló
gyönyörödön a két kezem.
Akarom a melleid csókkal
éltetni, s akarom a lábaid
a nyakam körül szeretni.
Takart részeid hagyd, hogy
kibontsam. Hagyd minden
leheletem rajta.
Csak élvezd! Csak érezd!
Szeretkezd át velem az éjszakát,
és a nyomait hagyd magadon,
amíg lehet.
Legyen az a legszebb lehetetlen;
soha el nem múló pecsét... veled.
Papp Ádám
Ha árulnák boltban, én mennék és csak kérnék egy adagot, és intravénásan adnám be magamnak a szerelmet. (...) Gyűlölöm, hogy meg se rezzen bennem semmi, gyűlölöm, hogy nem érzem még az árnyékát se. (...) Megpróbáltam mással: nem voltam ott... és csak idegenül néztem, hogy valaki, aki a szívemnek betolakodó, próbál tüzet csiholni bennem. (...)
...és utállak ezért, mert neked elég volt csak nézni... és a hő magától terjedt legyezőszerűen és finoman szerteszét. Csókodba vesztem: narancs tűz arany lángja folyt keresztül közöttünk, vérvörössé színezve a vágyunk. Mint édes méreg: nehéz, akadozó lélegzetvételeinkkel került tüdőnkbe az extázis - mintha szénmonoxid mérgezést kaptunk volna - szédültünk egymástól... egymásba. Csak szárnyaltunk, zuhantunk és újrakezdtük. Aztán elcsendesedtünk, várva, hogy lelkeink is megérkezzenek fáradt, pihegő, izzadt szerelem-ágyunkba. Rubinra festett félhold mintákat hagyott rajtunk a szenvedély - nevettünk - hiszen nem vagyunk már tinédzserek. Mégis, talán felmelegített a gondolat, ha távol jártunk is, hogy kontroll nélkül lehettünk azok, akik lenni akartunk (...) tökéletesen illett egymáshoz a szerelem-vágyunk.
...talán ezért makacs bennem a nő. Undorral tekint kifelé, hidegrázva más érintésére: mert más csak esőhozó ott, ahol te a fáklya. (...) A csillagok se ugyanolyanok ideje belátni: nem hullnak alá hiába senkiért.
...hol a kívánság, ami imaként hagyta el ajkad - mikor csillag hullt önkéntelen bennünk... amitől igazi lett: te és én.
...mennyi hazugság váltja ki a szerelmünk? Hová rejtetted magad elől, és én hová rejtsem el azt, ami miattad öltöztette parázs-köntösbe, szelíd és tétova meztelenségemet?
...gyűlöllek és gyűlölöm, ahogy a csend kóborol puhán és óvatoskodva körülöttem, mintha halálos beteg lennék, és azt is gyűlölöm, hogy a magány felöltözve, indulásra készen, de fontoskodva ölel át esténként, hogy aztán szánakozó arcát a párnámba fúrva aludjon el mögöttem, elfoglalva az egész ágyat. Hogy végül, úgy osonjon ki éjszaka mellőlem, mint egy tolvaj.
...ha meg lehetne venni, megvenném. De ami volt... igaz volt, és ha boltban árulnák is? Mind hamisítvány lenne, a miénkhez képest: "made in china".
...miért éri be más is a hazuggal? Miért köt alkut olyasmiért, amitől nem lett még senki boldogabb? Ha az alku megköttetett: az elsorvasztja, felemészti lassan a lelket. Amikor ez megtörténik, kialszik a fény. Nem marad egyikünkben sem. Egyetlen csillag sem.
...talán ezért vetette benned meg ágyát önkényesen az alkony.
...tudod, azért nevetnek le ránk a csillagok éjjel, mert arra emlékeztetnek: kell lennie egy helynek, ahol igazian tudunk ragyogni, akkor is, ha úgy érezzük néha, mindent beborít a sötét. (...) És amikor a csillag utolsó útjára indul: azt, egy olyan kívánságért teszi, ami a szív legmélyén születhet csak, hogy sose felejtsük, ha meg kell halni, valami igaziért tegyük. Fejet emelve, hittel és mindent beragyogva.
...ragyogtak benned és bennem. De hazugságért sosem lesz másért csillag-eső. Inkább kihunynak.
...a vaknak nem büntetés a sötét, hanem az otthona. Ha ezt megértjük, akkor nem várjuk majd hiába, egymás nélkül a meteoresőt.
/részlet: Hétköznapok/
Adriana D. S. Skinner
"Az élet attól szép... hogy van valaki a gondolatodban... aki széppé teszi."
Léria Dipán
."Mert mi az ami emlèkkènt megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szìvben felejtett szeretet!
Mert amìg èlsz, ott dobban benned!"...
[Nemes Andrea]
Hogy mitől lesz a szeretet valami egészen fantasztikus, lélekemelő érzés? Mert megtanít úgy gondoskodni valakiről, hogy közben nem vesszük el a szabadságát. Együtt rezdülni, érezni vele, támogatni őt anélkül, hogy elnyomnánk. Megadni neki az egyedüllét intimitását, anélkül, hogy féltékenységgel megfojtanánk. Elismerni, dicsérni irigység nélkül. Megtanulni attól boldognak lenni, hogy a másikat boldoggá tesszük.
-L-
Nem számít, hogy ki hisz bennem, hogy ki
mit gondol rólam, vagy mit lát bennem.
Aki észreveszi azt, amit mások nem látnak,
előtte megnyílik a lélek fénye.
Aki csak néz, de nem lát, az csak az egó szemüvegén át szemléli a világot.
Ez nem az én hibám.
Glória Galgóczy
