/Érezd!/
Cseppjeid ízlelve
halok bele a „most"-ba.
Szeretném, ha
beletemetnél ebbe az
édes pillanatba.
Akarom közel, nagyon közel
érezni a vadat, ami vagy,
ha magamhoz húzlak.
Akarom az ajkad peremét épp
csak érve úgy, ahogy hevességed,
hív mámoros szenvedélyre.
Cseppjeid ízlelve
születek újjá, s imádva
téged üvöltök itt bent,
mert élvezed,
ahogy végighalad vonagló
gyönyörödön a két kezem.
Akarom a melleid csókkal
éltetni, s akarom a lábaid
a nyakam körül szeretni.
Takart részeid hagyd, hogy
kibontsam. Hagyd minden
leheletem rajta.
Csak élvezd! Csak érezd!
Szeretkezd át velem az éjszakát,
és a nyomait hagyd magadon,
amíg lehet.
Legyen az a legszebb lehetetlen;
soha el nem múló pecsét... veled.
Papp Ádám