s.c.

“Talán a fények. Talán a felhők.
Talán a kék köd. Talán az erdők.
Talán a pára. Talán a béke.
Talán eljutni ából a bébe.

Talán a zöldek. Talán csak egy pad.
Talán ha mással, mikor magad vagy.
Talán barátok. Talán a pár szó.
Talán – na látod! Talán akár: jó.”

(Szabó T. Anna)

Sohonyai Attila - Vigyázz rám

Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.

Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.

Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.

…nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.

Ha nincs öröm, csak keresni kell:
Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról,
Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról.

Eleanor Hodgman Porter