s.c.

Sohonyai Attila - Őszintén és önző módon

Csak téged – kisajátítva.
Önző módon,
miértekre nem válaszolva.

Szeretek kötődni szálaid kötegében,
(senki se értse miért én-színű a szál):
csak mert így muszáj.
Nincs, és mert nem lehet máshogy.
Ahogy a kovács vasból alakot kovácsol,
hogy merülhetne fel bennem,
hogy formált anyagunk nem volt mindig is egy?!

Nem, és nem. Ahogy a mélységgel van ki morbid módon
szemez, szemeztelek én is, és nem engedlek; senkinek.
Őszintén, és önző módon szeretlek,
mert e nélkül nem tudnálak,
s mert e nélkül szeretni nem lehet.

Bármily az élet, vessen lábunk elé lépcsőt, vagy mérget,
mindig virágzott mi élőnek, egyben romlandónak született.

Bizonyosságok közül, az élet elhallgat egyet;
Lehet szavakkal beszélni, ígérni, s lehozni az eget;
ki nem önzően szeret, őszinte se lehet.

Azt kérdezted, hogy csinálom...mit csinálok az ujjaimmal a számmal és a nyelvemmel a combjaik közt...
Éhes vadállatként térdelve előtte, mégis gyengéden érni hozzá...úgy ahogy még soha senki, vagy csak nagyon régen...szerintem ez a legzseniálisabb...megtalálni az egyensúlyt a vadállat és a gyengédség közt...e kettő ötvözete adja az eszenciáját egy jó szexnek.
Bár nem ez a legfontosabb, de
elmesélhetem...megmutathatom...falhoz baszni vagy felkenni a kerítésre, aztán pedig cirógatni az arcát miközben csókolod az ajkait...de sajnos csak a mozdulat tanítható...a szenvedély az nem. És anélkül az egész egy nagy semmi...csak egy kényszerű testnedvcsere. Ha nem az odaadás vezérel, akkor semmi értelme. Akkor kérdezek én....
Szerinted mi a jó szex legfontosabb szabálya?
Benne van a nevében...
Örömszerzés...
Tehát örömöt szerzel...neki...nem magadnak...neki...
Magadnak nem kell szerezned...mert azt tőle kapod...

Lemaradunk egymás életéről: először csak egy lépéssel, aztán kettővel, amíg kilométerekké nem lesznek azok az elsőre semmilyennek, szinte hangyányinak tetsző eltávolodások. De végül, az utolsó utáni ráeszmélésben észrevesszük, hogy már nem látjuk és nem halljuk a másikat.