Egy utolsó vers
Nem vetlek papírra többé,
Betűim sem őriznek örökké,
Nem riad fel álmából a nyár,
Zárt szívem kalitkája nem vár.
Lekopott kezemről érintésed,
Nem sikerült felszínig vésned,
A fény is megtörik, hanyatlik,
Buzogányszín nyeli, haldoklik.
És elmerül, elsüllyed végleg,
Parttalan a megmaradt élet,
A távolság hajnala egyre nő,
S nem virrad kettőnknek kikötő.
[Nemes Andrea]