Ölelésemből kibomolsz
és visszafonódsz
magamhoz szorítlak elengedsz
és belém kapaszkodsz
szemembe nézel és elrejtőzöl
rám kacagsz és kezeddel eltakarod
mosolyod
megérintem bőröd pihéit
magamba szívom illatod
már nem te és én vagyok
nincs tér idő és horizontok
bennünk mélység és magasság egybefolyt
te belőlem vagy és én belőled vagyok.
Koszorú Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
