Sohonyai Attila - Ha el tudnám mondani
Ha el tudnám mondani neked,
mi az mit irántad érzek,
lehet már nem is lenne olyan fontos,
csak lopott,csak szerzett.
Neved nélkül nem tudok leírni más nevet,
szemed víztükrön csillámlik,
kimondatlan vagy, érinthetetlen.
És mégis veled alszom el…
Nem voltam még biztonságban nélküled,
s nem volt még ily keserű a keserű sem,
te vagy ki fel-le dobál engem,
valahol gyűlölöm e függőséget,
valahol mazochistaként szeretem.
És mégis, mindezt veled képzelem…
De fáj! Fáj múltad, és fájnak ők,
a széttépő társas magányom,
a tőled színes élet-kifestőm.
...és fáj, hogy írok, s neked fel se ötlöm.
És mégis te leszel az emberöltőm…
…Fura egy játék veled az élet,
hol így, hol úgy, ezt te is érzed.
De minden reményem visszaadtad,
mert tudatod, él aki engem is szerethet.
Ha néha csak félig, ha néha teljesen,
de mindez te vagy, és kell nekem!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
