„Vannak fázisok.
Először kíváncsiság. Amikor a másik felkelti az érdeklődésedet. Igazán még nem is tudod, hogy mit szeretnél tőle. Csak kíváncsi vagy.
Aztán jön a testi vágy. A vágy arra, hogy megérintsd, megérintsen. Hogy megcsókold. Hogy megtörténjen.
Megérkezik a lelki vágy. Amikor a lelkére vágysz. Amikor már nem szimplán a testiség hajt az együttlétek alatt, hanem az EGYÜTT. Amikor belemerülsz a lelkébe, és hagyod, hogy ő is belemerüljön a tiédbe. Amikor próbálgatjátok egymást, egymáshoz. És még inkább megszépül.
Megérkezik a nyugalom, amikor biztonságban érzed magad, a másikban.
Aztán jön még egy vágy. A birtoklási. Amikor elfelejted azt, hogy az Ő lénye tesz boldoggá. Birtokolni akarod, bezárod őt, és magadat is. És már nem lüktettek, nem ragyogtok.
Jön a szürkeség. Az idegesség. A kétség. A tehetetlenség.
És a szakadék. Ami ott tátong a 2 lélek között. És már nem tudják legyőzni.
Még mindig nem értem, hogy tud annyira távol kerülni két lélek egymástól, hogy sose találjanak vissza.
Volt, hogy szavak sem kellettek, értették egymást. A végén pedig a szavak hiánya okozza a legnagyobb problémát.
És az utána mégis megérkező szavak.”
