Sohonyai Attila - Szem a szemhez
Azt mondja; valami nem jó,
s leülök némán mellé,
kezemből kezébe egy pohár bor,
s hallgatom történetét.
Azt mondja; valami fáj,
azt mutatja; valahol ég.
Szíve mint a dúlt mordály,
szeme sápadt, mint a tél.
Azt kérdezi; érezted már te is?
Mikor nincs határ, nincs cél,
azt kérdezi; miért vagy velem itt,
hol nem zöldül a falevél?
Azt mondom; valami nekem jó,
s bámul meredten elém,
kortyolni kezd szavaimból,
s várja a történet végét.
Azt mondom; valami fájt,
magamra mutatok; ez az egész!
Bennem ott omlott egy világ,
miből te kimentettél.
Azt kérdezem; érzed-e már te is,
mikor nincs határ, csak a cél,
azt kérdezem; miért ne lennék itt,
hol a szemem a szemedhez ér?
