Minden utazásnak van egy olyan titkos úti célja, aminek az utazó nincs tudatában. Erre később jön rá az ember. Hogy mi mire volt jó. Gyakran nem arra, amire gondoltunk. De nem baj! A zsákutca is jó volt valamire. A kanyar is. Az úttévesztés és az elveszés is. A „nem kellett volna” értelmetlen gondolat.
Valamiért mégis volt, és nem véletlenül volt.
Nem lehet az emlékeink között mazsolázni, mert a tévedéseink is mi voltunk! A hibázók is mi voltunk! Sok fölösleges kaland és kudarc kell ahhoz, hogy a szimatunk finomodjon, és az emberismeretünk gazdagodjon. Halkan mondom, hogy senki se hallja: a „bűnbeesés” is jó volt valamire. Ha Éva nem eszik az almából, nincsenek gyerekek, nincs emberiség, nincs történelem... őseink, ketten, halálra unták volna magukat a Paradicsomban.
Minden tévút jó valamire.
Minden botlás és tévedés gazdagít, ha jól élsz, és igazán. Próbálj akár csak egyetlen szálat kihúzni a múltad szövetéből – összeomlik az egész!
Müller Péter
