Vágyakozás
Mikor lángot olt veled az éj,
Vetett mezőkön csend a tél,
És a mindenség belepihen,
Jegesedett széle sem reccsen.
Mikor büntetlenül ölel a kar,
Zajtalan a dobbanó szívudvar
Összezárt kezek közt a kulcs,
Ujjaiddal ujjaimra simulsz.
És akkor vágyom meghittségre,
Puha karcolatú kristályfényre,
Amibe elpirul minden fagyöngy,
És léket tör szemeimen a könny.
[Nemes Andrea]
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.