"Hiányzik. Hiányzik az, ami pár évvel ezelőtt volt. Amikor az emberek még időt töltöttek a másikkal. Amikor találkoztak, beszélgettek, együtt voltak.
Amikor nem a telefonját leste mindenki. Amikor nem akart mindenki mindenkit mindig elérni. Amikor még volt jelentősége annak, hogy valakivel megbeszéltél egy találkozást. Amikor vártad azt az időt, amit a másikkal tölthettél.
Ma minden kapcsolat rámegy a virtuális kapcsolatokra. Az emberek nem tudnak bensőséges beszélgetéseket folytatni egymással, mert könnyebb leírni mindent a chaten, a viberen... Azt, hogy mi van bennük... Ott könnyebb hazudni is, hiszen még a szemkontaktus sincs meg. Vagy akár kimenekülni egy beszélgetésből, ha éppen kényes téma jönne szóba.
Tényleg nem lehet megtisztelni a másikat arra az időre, amíg vele vagy, hogy rá fordítod a tekinteted?
Semmi másnak nem kellene fontosabbnak lennie akkor. És senkinek!
Ha már nem tudsz majd vele beszélgetni többet, mert nem lesz rá alkalmad, eszedbe fog jutni az idő, amikor inkább a telefonodat lested?
Nem lenne jobb most látni a másik szemeit, érezni a jelenlétét, megölelni?
Menj innen! Menj és élvezzétek az időt együtt. Mert nem tudhatod, mennyi lehetőséged lesz később rá."