Ölj meg lágyan!
Mint az utcán
a felesleges zsivaj,
mint estében
a bánat,
olyan legyen nélküled
minden légzés,
hogy te benne
ölj meg lágyan!
Ha itt is vagy,
kicsit játszd el,
hogy mégsem,
hogy centik távolsága
öntse ki a vérem,
s játszd el,
hogy nem akarsz
ölelni a zuhany alatt,
sem az ágyban,
csak illatod legyen,
mi felhevít, ami gyötör,
s így ölj meg lágyan!
Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,
s hogy érezd; érted
kiált minden vágyam.
Mikor már majdnem foglak,
húzd el magad, s legyen
halál e játék mindenkor
nekünk.
Ragadj meg, tűnj el,
s csak hangod add,
hogy halljam.
Megtalállak, bárhol is legyél,
mert akarom e részünk,
akarom, s hogy meztelen kiálljam.
Mikor átölellek,
mikor magamba zárlak,
ölj meg lágyan!
Papp Ádám