Finoman...
Finoman mondom el, hogy jól is tudj lakni a szavaimmal, és ne csak éhező szemekkel néz rám ártatlanul.
Kész vagyok igaznak adni magam, kész a megkezdésre, kész a "van"-ra, és kész a folytatásra.
Finoman mondom el, s magam hibáit mutatom, hogy tudd, komolyságom megrendíthetetlen.
Finoman húzlak el, magamtól magam mellé, hogy érezd milyen, ha nem vagyok, és milyen az, ha megint visszatérek.
És finoman altatlak el este, két karod párnáid közt, mintha velem aludnál el.
Kiss László
