/Nem aggódni értem/
Vesztettem én már sokat
egy helyben állva is.
Ami volt, elmúlt - szokták mondani -
de van még bennem annyi, hogy
tudjak tovább menni azért,
ami éltet,
s te csak tanulj meg
nem aggódni értem!
Elesni nem fogok,
de ha mégis; felállok,
hisz a lenti por nem édes élvezet,
majd lepereg, ahogy eddig.
A konok röhögést már rég -
ha ér - nem félem,
s te csak tanulj meg
nem aggódni értem!
Tanulj meg nem aggódni,
mert látod, hiába a pofonok,
én tiszta szívvel tovább megyek,
mert az élet csak egy; a pillanat
mi most ér, később pedig nem lesz más
csak egy elkésett rész csupán,
ami tán idebent örök fájdalom marad.
Érted is csinálom,
hiába nem kéred, de belőled
fut felém az a kicsi csoda,
hogy a lábamat az út is tudja.
Érted is csinálom,
te higgyj: Csak ezt kérem!
s közben tanulj meg
nem aggódni értem!
Papp Ádám
