Áldozó...
Csak vársz, amíg nem,
amíg nem ölel meg két karom,
csak jársz, amíg nem,
amíg nem állít meg, - itt hagyom.
Itt hagyom testemet,
lelkem romos várát,
bújsz belém untalan,
s ülteted virágát.
Osonva szívemen
kerülsz közel hozzám,
olyan gondolat vagy,
mintha mindig tudnám.
Tudnám a levegőt,
hogy mikor simul hozzád,
tudnám a könnyeket,
hogy is szakad most rád.
Tudnám a szenvedélyt,
hogyan tép majd széjjel,
tudnám remegésed,
apró nesznyi kéjjel.
Tiszta vagy életem,
tiszta, mint a lelked,
vad vagy és áldozó,
mint megszerzett szerelmed.
Kiss László © 2017.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
