Hóvirág
Amikor a virágok szirmot zárnak,
Akkor sóvárgok a legjobban utánad,
Az ablakomon át beszűrődő fények,
Mind téged vélnek, téged ígérnek.
Akkor terülsz a szívemre újra,
Mint hótakaró a megfáradt útra,
Fehéren, szelíden, Te hónak virága,
Tavaszt hirdetve, de meg sem várva.
Jeget törtél, hosszan jöttél, talán
Tisztaságod vakít, de illatod halvány,
Apró kelyhed nem járta semmi,
Lehullsz, mielőtt tavasz vélt lenni.
[Nemes Andrea]
