"Szívem egyik sarkába nevét jó vastagon beleírtam. Mit írtam? Karcoltam. A fájdalom tűhegyes tolla mélyen belé karcolta, hisz több volt annál, mint gondoltam.
De van, ami soha nem lehet a miénk.
Nevének betűi mélyen bevésődnek, melyből majd hegek lesznek, így válik egy örök emlék nekem.
S nagyot sóhajtva, mint utolsó fejezet sorát olvasva, egy könyvet bezártam."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
