"Valahogy maga marad az ember,
Csak kevés jut tiszta szeretettel,
Az út hosszabb, mint megtehető,
Nem jó a ma, a holnap egyre nő...
A szárnya vesztett lélek kimerült,
Még az élet elején elszenderült,
Mindketten megyünk, -lép a láb,
És magammal vonszolom tovább..."
[Nemes Andrea]