"Valaki elhagyott. Fáj a lelked. A nappal kín, s bírhatatlanok az éjszakák. Egyedül nézed lábnyomait, s zenétlen vánszorogsz, várva, az eső hogy csendesül.
S éppen ekkor, valahol messze, egy távoli világban, megmozdul egy ing, kifényesedik egy cipő, int egy kéz, megdobban egy szív, és Valaki elindul feléd."