Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt,
Így elfogyok, ahogy a láng.
Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt,
Egy út kéne még hozzád.
Így kitagad az ágy és fáj az ébrenlét,
És sivatag a Föld, hol körben járok én,
És kinevet az idő és minden perc egy év,
De valahol a remény azt súgja, látlak még.
Vastag Csaba