Kell egy kis izgalom. Percnyi libabőr, ami végigfut a bőrömön. Valami, amitől megakad a lélegzetem, és kitágul a pupillám. Amitől úgy szakad ki belőlem a sóhaj, mintha ezer éve szorult volna be. Ami a gyomromban tüzet lobbant lángra, felégetve a sok kis rózsaszín pillangót- mert ez éget, felemészt, és nem valami romantikus kis vattacukor. Ami a fejemből kiüríti a gondolatokat, és nem lép helyére más, mint egy pillanatnyi elmezavar. Kell egy csipetnyi őrület, ami a testemet önkétlen mozgásra készteti. Induljon a lábujjamtól, és bizsergessen végig egészen a fejem tetejéig. Legyen a szememnek olyan, mint kezemnek a selyem érintése, számban az édes bor íze. Kell egy pillanat, amikor kiszakadok a valóságból, és elrepülök messzire, abba a világba, ahol nem csak élőnek érzem magam, hanem azt érzem, maga vagyok az Élet. Kell, hogy érezzem, milyen, amikor a szívem nem csak egy zakatoló vérpumpa, hanem egy megtöltött érzelem motor. Érezni akarom, ahogyan lángra kapok és elégek. Mindezt egyszerre akarom érezni - mert te hozzám értél.
-Agárdi Zsóka-
