A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a
végtelen.
Levélhullásban erdők
bánata,
bújócskás völgy
ölében a haza,
vetésben remény,
moccanás a magban,
kottasorokban rabul
ejtett dallam,
két összekulcsolt
kézben az ima,
remekművekben a
harmónia,
részekben álma az
egésznek,
és mindenben a
lényeg,
a rejtőzködő,
ami sosem látszik,
de a lélekhez
szelídült anyagban
tündöklőn ott
sugárzik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
