Csak egy dal vagyok a drótkerítésen
szélsodorta címzetlen falevél
csak egy vitorla tűzfaladra festve
tükörkép a tó fenekén.
Csak egy tánc vagyok az üres éjszakában
csak egy lehelet börtönviselt arcodon
cseppnyi méz mi bögréden lepereg
s az illat mit kávéd itt hagyott.
Vagyok homályos álom, ártatlan gondolat,
tűnő árnyék és ellobbant pillanat…
Látod, végül minden Nap lenyugszik,
s csak a remény marad, hogy felkel holnap is.
Szappanyos Orsolya
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.