Cs. Nagy László: Bennem feledtem
Csillogásod magamban feledtem,
mint elhullott tollpihe, úgy lebeg.
Csak visszhangozlak, belül rekedtem,
kacajod még homlokomon rezeg.
Az erdők is figyelve susognak,
a csönd halkan felporzik mögöttem.
Odvas fákról árnyékok zuhognak,
és koppannak ezerre-törötten.
Fönt tornyot építenek a felhők,
fehéren izzó csipkés falakat.
A fákon bársonyos levél-szeplők
siratják az égbe szállt nyarakat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
