Sohonyai Attila - Ki bocsátja meg nekem
Ki ad reményt a levélnek,
ha majd zuhanva földet érek,
s takar be lágyan, ahogyan hó fedi
gonddal télként, a kudarcos kopasz
őszi fákat?
Ki imádja az utat, s a végtelent,
ha egyszer én is elfagyok,
szétrepedek? Ki csókolja végig
szappanként patyolat arcodat,
ha már ajkamat a gondatlan
borosta szálak diktatúrával védik?
Ki simogat madarat, gólyát,
sast, gerlét, ha már kezeim görcsei
a szabadságot eltemették?
Ki ment ki udvariasan, ha eszembe
vésődő utolsó nyögésem;
én nem ezt akartam,
én nem ezért éltem?
S ki bocsátja meg nekem helyetted,
hogy emberként, csak tökéletlenül szerettelek?
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.