/A legőszintébben/
Szerelmes vagyok beléd!
S nem kell ezért külön csók,
se érem, hisz ez él bennem
teljes egészben.
Tarkíthatnám nap nap után,
tehetnék bele többet,
de muszáj olykor ezt csendben
bebújtatni magunkba lüktető
egyszerűségbe.
Így nem lesz fals az a sok
hang, melyben ezerszer és
ezerszer elringatlak,
és így egészen üvöltöm nevedet,
s vele hozzád fűzött szerelmem
ezen egész világnak,
hogy tudd; bármilyen legyen
holnap ez az őrület, én
mindig várlak,
s ha elszakít a téboly - mibe az élet
evez - újra megtalállak.
Szerelmes vagyok beléd!
Kimondom újra és újra, mint
megannyiszor már.
Szerelmes vagyok beléd!
Örökkön örökké, míg világ a világ!
Papp Ádám
