Szakáli Anna - Megállok
Megállok, ha találkozunk,
mosolyunkban múlt idõk igéje,
várok, míg nevem kimondod,
míg úgy villan szemed fénye,
mint akkor fenn a dombon,
hogy utána ne csak karom,
de akaratom legyen az ölelés,
hogy lábad ujjától tarkódig
érjen a szerelmes lüktetés.
Leginkább ízekre szednélek -
mint azt a pillanatot,
mikor tárt ajtókként
nyíltunk egymásba,
áradva hagyva a vad szenvedélyt
csókot és ölelést harapva-marva
egymásba, izzó-olvadó markolással
engedetlen s elengedhetetlen
egymásba fonódással égtünk -
és beléd simogatnám minden nevetésed
és elszelídült mosolyaid csendjét
és tekinteted melegségét is persze -
s mindezt így egyben adnám-követelném
öledre s melleidre tapasztott szájjal -
remegve s mindig-mindig marasztva
a percet mikor egymásba lehelve
- mint Isten - teremtjük egymást
egymásnak...
/ Werbánszky Rudolf /
Nagy István Attila - Megmártózom
Forró a bõröd, mert engem szeretsz,
s magasra csap a lázad.
De nem hozom a vizes ruhát,
eldobom a csillapítókat,
engedem, hogy elégjek,
pedig nem vagyok
buddhista szerzetes,
sem életunt kalandor.
Megmártózom a tûzben,
s engedem, hogy a salakot
elsodorja a szél.
Stigmám
Tiszta kék szemedben
Gyönyörû apró pont csupán a téboly...
Miért oly jó elveszni két karodban,
aztán kuncogva várni,
hogy bármi áron rám találj,
és engedni, hogy céda bõröm
egyenként pimasz ujjaidba szeressen?
Nincs tabu, nincs szabály,
Tiéd rongybaba testem,
s Te csak játszol önfeledten.
Sodródunk józanságból
lucskos gyönyörületbe és vissza;
bélyeget harapok Rád,
mégis Te vagy rajtam a stigma.
Ösztönök mögé szorult
vakmacska a lélek,
és kacsintva temérdek
holnapot ígér a tegnap.
Odakint lassan virrad -
senkid vagyok, s Te senkim vagy...
/ Kovács Andrea Zsuzsanna /
Csurai Zsófi - Kábítószerem vagy
Pillanatvágy és látszatboldogság
iszonyodó elegye okozta gyönyör,
mikor hozzád készülök.
Szégyellem a veled töltött percet,
mégis minden szemérmet ledob magáról
és meztelenre vetkõzik lelkem,
ha testi szerelem adta kielégülés
mámora csábít.
Érzékeimben cikázol, csontomig hatolsz,
a megsemmisülés kéjadagja vagy,
ájulásig élvezlek és engedem, hogy
az összes létezõ idegem
beléd szédüljön.
Hiánybuborékok
Máshol van most
és feszes hiánybuborékok híznak,
bõrömhöz préselik tenyere langyos dombjait,
feneketlen éj-hegyek között görnyedek
félájultan, várva
hogy hangja halk okkere
fülembe zsizsegõn csituljon
és szemem szeme tapassza le;
már mindegy felbont vagy megkötöz,
olyan magasra tombolt bennem,
és annyira hiányzik,
hogy sikoltó kéj, ha jön,
és hosszan rengõ gyönyör,
ha elmegy.
/ Markovics Anita /
lassan
hányszor indultam el hozzád
de csak a falak bámultak
óriási szemekkel
téboly ez az állapot
meg az hogy
két órája próbállak
olyan egyszerûre fogalmazni
hogy elviselhetõ legyél
de folyton kiszakadsz belõlem
és mintha tényleg itt lennél
a hátam mögé kerülsz
érzem a nem létezõ illatod
és az ujjad
amit olyan lassan húzol
végig a nyakamon
hogy sikítani szeretnék.
(hát ma sem bírtam nélküled)
/ Csurai Zsófia /
