Hiánybuborékok
Máshol van most
és feszes hiánybuborékok híznak,
bõrömhöz préselik tenyere langyos dombjait,
feneketlen éj-hegyek között görnyedek
félájultan, várva
hogy hangja halk okkere
fülembe zsizsegõn csituljon
és szemem szeme tapassza le;
már mindegy felbont vagy megkötöz,
olyan magasra tombolt bennem,
és annyira hiányzik,
hogy sikoltó kéj, ha jön,
és hosszan rengõ gyönyör,
ha elmegy.
/ Markovics Anita /