Stigmám
Tiszta kék szemedben
Gyönyörû apró pont csupán a téboly...
Miért oly jó elveszni két karodban,
aztán kuncogva várni,
hogy bármi áron rám találj,
és engedni, hogy céda bõröm
egyenként pimasz ujjaidba szeressen?
Nincs tabu, nincs szabály,
Tiéd rongybaba testem,
s Te csak játszol önfeledten.
Sodródunk józanságból
lucskos gyönyörületbe és vissza;
bélyeget harapok Rád,
mégis Te vagy rajtam a stigma.
Ösztönök mögé szorult
vakmacska a lélek,
és kacsintva temérdek
holnapot ígér a tegnap.
Odakint lassan virrad -
senkid vagyok, s Te senkim vagy...
/ Kovács Andrea Zsuzsanna /
