NAPPAL ÉS HOLDDAL
Egy székkel a hónom
alatt járom a nappalt.
Megállok néha. A széket
leteszem. Mellé leszek valakinek.
Szót várok, s hogy az értetlen
némaság köde gyöngyözni kezd
felém, újra felkerekedek.
Jön a szék is.
Így folyik egybe nappal
az éjjel. Kötél-határukon
lepke-táncot lejt a hold.
Csodás mûvészet embertelen
magasban. Leteszem a székem.
Kisüt a nap, de látom a
csillagokat: világmagány a
végtelen alatt.
/ H.S. /
ÉVSZAKOLÓ
Lehetetlen, hogy ne
szeresselek. Az aktuális õsz
vigyáz, szerényen megtart
bennem magadnak, nem felejtelek.
Csonthéjak közé zárt édes ízeid
kijelentenek öröknek.
Már hiába fut felém
a tél, hiába rak méteres havat
a küszöbre. Megrázom
magam, mint a fák, édes diók
hullanak belõlem mindenünnen,
s a nagy hó kilyukad.
Lehetetlen, hogy ne
szeresselek. Az óvatos tavasz
megvár a réten, zsákjában
türelmetlen virágnyílások topognak,
s az új diók mélye hûs. Megnyújtózol
bennük, a nyár eresztékei ropognak.
/ H.S. /
CSAK
Most egyedül vagyok,
gondolom halkan,
hogy a csend felszínét fel ne zavarjam,
kezembe simul a bögre, az örökre
megtalált tárgyak nyugalma
sugárzik róla mindenünnen,
fogy a kávé, valamiképp a csend torkán
csorog az is, szóvá kéne tennem, hogy tudom,
mostanra az abszolút tudás
kristálygömbje forog a fejemben,
meghallom még a felpödrött szélû falevelet is
méltatlankodva sodródni az õszbõl,
kár az óvatoskodás,
tisztában vagyok mindennel,
a szó nem társnak kell többé,
csak megtölteni a csöndet élettel,
csak membránokat rezegtetni két
külön telõ idõ között,
csak néha kézen fogni valakit, akárkit,
s titkon bizonyságot venni az ajkak puhaságáról,
csak rabul ejteni a szépséget,
csak idõt nyerni valamiféle lutrin,
hogy elmondhassam,
félem a létezést, a csöndek felszíne riaszt,
hogy embernek teremtõdtem,
s hogy embernek ássák majd a síromat.
/ H.S. /
Szerdán volt a szóbeli része a nyelvvizsgának,a Jedlikben.Az írásbelirõl ugye még nincs eredmény,a szóbelin idáig két pontot vesztettem,a legjobban én szerepeltem,és még mindig "szerénykedek".Nem gondoltam volna,hogy ennyire nehéz lesz,de ezen is túl vagyok.Azért hiányozni fog ez a kis közösség,a végére egész jól összekovácsolódott a társaság.Helyes kis muglik voltunk mi így együtt.. :)
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
/ Fodor Ákos /
Ne
Hallgasd el
felékszerezett ostobaságod
bizonyítékát...
ne akarj átírni
önmagam fonákul szerkesztett
drámájára.
Sosem voltam az, akit
magadnak teremtettél.
/ Fecske Panna /
Néha pár perc is elég, hogy feltöltõdjünk attól, akit fontosnak vélünk, s idõnként tapasztalnunk kell, hogy az a várva várt találkozás mégsem jön el. Olykor-olykor nehéz feldolgozni saját szerepünket, s egyre csak azt kívánjuk, bárcsak ne így történt volna. Van, hogy az ember elhatározza magát, de az egyre vágyott sóvárgás mind csorbítja azt, és van, hogy már nem bírjuk tovább. Belénk törik a tett, és a múlt korbácsa alatt szenvedjük végig jelenünknek hitt történéseinket.
Néha csak az a pár szó kell, ami bátorít, ami átölel, és ami megsimogat. És elindít valami szépet, valami egyedit és maradandót. Csak kérdés, hogy akarjuk-e ezt. Egyesek félnek, míg mások elepednek egy olyan pillanatért, mely felkarolja õket.
De van, amikor csak önmagunk vagyunk, szemben önmagunkkal, és kérdésekre kérdésekkel válaszolunk vissza. Mert mi magunk sem értjük, s tudjuk, mi a legjobb. Idõnként kézen fog egy segítõ kéz, és mankót ad a mindennapokhoz. Irányt mutat saját bölcsességébõl. És mi rájövünk, mennyire üresek voltunk addig, mennyire máshogy éltünk. És kedvünk lenne magunkba fogadni mindazt, amirõl addig csak álmodtunk.
/ Válóczy Szilvia /
