Idejében
Köröm
nyomokban
látszik
a
homlokban.
Barázdát
húz
az
idő,
járás
volt,
mi
mély
szántást,
szíven
áthágást
jelzett.
Karcos
lett
a
harcos
ez
az
arc
most
csendben
borul,
derűre
sem
gondol.
Latba
dobja
veszett
eszét,
mint
fejsze
nyelét.
Gombóc
a
torokba'
szorít
egy
sarokba,
ész
megáll
és
int:
Hátra arc!
/ Tar Andrea /
Hová tűnt a romantika?
Ott van a hamburgerből kibuggyanó
Vérvörös ketchup utolsó cseppjében?
Ott van a vadul trillázó
Mobiltelefon makacs csengésében?
Ott van az izgalmas sötét
Füstokádó szörnyek parkolóházában?
Vagy ott van-e az unottan porosodó
Művirágot éltető plexivázában?
Ott van-e a neo-intelligens,mindent tudó
Multifunkcionális számítógépben?
Vagy a multi-mega-hiperplex mozik
Bársonnyal bevont páros foteljében?
Ott van a harsány ricsajra klaffogó
Minden nőstényen vicsorgó sámlitalpban?
Netán az egész várost magába fojtó
Acélszívű,üveges tekintetű boltmonstrumban?
És ott van az extázist keltő pirulát
Nyelő cső felfokozott sikamlásában?
Vagy az aktus után strigulát
húzó kéz tehetetlen magányában???
Mondjátok,hová tűnt ez a rohadék???
/ Zsámboki Réka /
Kísértés
Úgy követ,mint valami árnyék,mindig ott van mindenhol,mindenben.Nem szabadulhatsz...
Már amikor belépek a kapun,ott áll egy hatalmas fa,gyönyörű,ropogós cseresznyékkel teli.Ilyenkor megértem Évát,de miért pont az almát választotta? ( Ott volt a kígyó is :) )
Szemezgetek belőle,lopok egy párat s,mint valami Istennő rózsákkal hintett vörös szőnyegen lépek be a házba...
Egy álomvilág amiben élünk..a kisördög pedig ott bújkál mindenkiben,és megmutatja magát.
Ha a kezed ügyébe kerül egy olyan habos-krémes fagylalt,nem nyalnál bele?
Nem csobbannál meg a kristálytiszta vízű tóban?
Ott fekszel egy gyönyörű virágos rét kellős közepén,nem szakítanád le a legszebb virágot?
...és ha átölel a vágy,és megcirógat vele,viszonzod-e neki?
...ha meglátsz egy csodaszép gyűrűt,megveszed-e?
...ha megjelenik a kedvenced könyve,megveszed-e?
Ha elindul a hullámvasút,nincs visszaút,hányinger párosul vigyorral teli arcodon..
...nem szívnál el egy cigit?
...nem kortyolnál bele a legfinomabb borba?
...nem játszanád el az életed?
...felelnél-e Mámor hívogató szavára?
Megteszem.Megtesszük.
..itt ülök a felhők tetején,s csak nézlek Titeket..várom, hogy homlokon csókoljon a szenvedély..hogy lebegjek..hogy szárnyaljon a fantáziám veletek..
...nem kopogok majd,nem szólok előre...
Érkezem.
Ajándék perceink
most elmesélem
mit jelent
mikor itt vagy
s ünneppé teszed a hétköznapom
nagylelkűen nálam felejtett mosolyod titkai nyomán
életvirágok nyílnak
tűnik a köd és oszlik a homály
ezek vagyunk hát, közös percek koldusai
fohásztéglákból épített álmaink köré hullnak
a remény magvai
mert minden pillanat ajándék
friss, csomagolatlan
emlékesélyként zsebre téve vár
mozdulatlan, szelíd őszintén
mosollyal simogat
tied a percnyi merítés
mellyel a szeretet-kútból kortyolgatsz
/Laczi Anikó /
Mikor a csöndből...
Mikor a csöndből
születik egy érzés,
amikor a szívedben
tombol a féltés,
amikor a sötétben
az ö arcát látod,
tudhatod az utat
a boldogsághoz.
/ Ismeretlen szerző /
És nem vesz rajtuk erőt a halál
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Thomas Dylan
Fordította: Kálnoky László
" Vannak piros betűs napok az életünkben, amikor olyan emberekkel találkozunk,akik megborzongatnak bennünket, akárcsak egy találó vers; olyan emberekkel,kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel, és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...
Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük, és többé sohasem keresztezik útjaink egymást; de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,és mi úgy érezzük e gyógyító érintést, mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..."
Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon?
/ Márai Sándor /
Úgy érezte,valami kiterebélyesedik,szétárad benne,melegen,lágyan,és parttalanul, és ez a valami számtalan kézzel húzza le magához,hirtelen elviselhetetlennek érezte,hogy így álljanak itt egymás mellett,talpuk keskeny síkján egyensúlyozva,nevetségesen felegyenesedve,ahelyett,hogy mindent feledve leroskadnának,és engednének végre bőrük zokogó kívánságának,annak,ami régmúlt évezredek mélyéből szólítja őket,onnan,ahol még nem volt semmi,sem gondolat,sem kérdés,sem kín,sem kétely - csak a vér sötét boldogsága létezett.
/ Erich Maria Remarque /
Brassai Zsombor
EGYET
mondtad bármit -
én csak egyet kérek:
halálba szépülő lelket
" Ahelyett,hogy vennék neked valamit,amit szeretnél,valami olyasmit adok neked,ami az enyém,ami tényleg az enyém.Egy ajándékot.Valamit,ami azt jelzi,hogy tisztelem azt az embert,aki itt ül velem szemben,és arra kérem, hogy értse meg, hogy mennyire fontos, hogy vele lehetek.Most már van valamije,ami egy kicsit én vagyok,van belőlem egy darabkája,amit szabad és hirtelen elhatározásomban adtam neki."
/ Paolo Coelho: Tizenegy perc /
" Mert jól csak a szívével lát az ember...
