Idejében
Köröm
nyomokban
látszik
a
homlokban.
Barázdát
húz
az
idő,
járás
volt,
mi
mély
szántást,
szíven
áthágást
jelzett.
Karcos
lett
a
harcos
ez
az
arc
most
csendben
borul,
derűre
sem
gondol.
Latba
dobja
veszett
eszét,
mint
fejsze
nyelét.
Gombóc
a
torokba'
szorít
egy
sarokba,
ész
megáll
és
int:
Hátra arc!
/ Tar Andrea /
