Kísértés
Úgy követ,mint valami árnyék,mindig ott van mindenhol,mindenben.Nem szabadulhatsz...
Már amikor belépek a kapun,ott áll egy hatalmas fa,gyönyörű,ropogós cseresznyékkel teli.Ilyenkor megértem Évát,de miért pont az almát választotta? ( Ott volt a kígyó is :) )
Szemezgetek belőle,lopok egy párat s,mint valami Istennő rózsákkal hintett vörös szőnyegen lépek be a házba...
Egy álomvilág amiben élünk..a kisördög pedig ott bújkál mindenkiben,és megmutatja magát.
Ha a kezed ügyébe kerül egy olyan habos-krémes fagylalt,nem nyalnál bele?
Nem csobbannál meg a kristálytiszta vízű tóban?
Ott fekszel egy gyönyörű virágos rét kellős közepén,nem szakítanád le a legszebb virágot?
...és ha átölel a vágy,és megcirógat vele,viszonzod-e neki?
...ha meglátsz egy csodaszép gyűrűt,megveszed-e?
...ha megjelenik a kedvenced könyve,megveszed-e?
Ha elindul a hullámvasút,nincs visszaút,hányinger párosul vigyorral teli arcodon..
...nem szívnál el egy cigit?
...nem kortyolnál bele a legfinomabb borba?
...nem játszanád el az életed?
...felelnél-e Mámor hívogató szavára?
Megteszem.Megtesszük.
..itt ülök a felhők tetején,s csak nézlek Titeket..várom, hogy homlokon csókoljon a szenvedély..hogy lebegjek..hogy szárnyaljon a fantáziám veletek..
...nem kopogok majd,nem szólok előre...
Érkezem.
