Válóczy Szilvia - Erósz
Láványi beteljesülésed
Egekig juttat,
Közben lelkemhez érsz,
Kutatva lépdelsz testem árnyain,
Vad vágyam ontod
Szított önmagából.
Kecsessé bámul az idõ,
Nagy macska mivoltom
Ott dorombol
Balnyi térfeled árbócán,
Reád suttogott ajkam
Éjjenti lázadásba hív...
Elvesztél.
Jatzkó Béla - Cinkosság
Rám tapadsz lomha kéjjel,
máskor meg letepersz;
néha kevés az éjjel,
néha elég a perc:
hol fékezve fokozzuk
a vég akkordjait.
Hol meg közelebb hozzuk,
ami távolodik:
tudatos-öntudatlan,
egyszerre-remegõn,
ébren a bódulatban
egy ócska heverõn,
vagyunk rossz vánkosok
közt boldog cinkosok.
Tudod...
nekünk mindig lesz egy pillanat
egy gazdátlan gondolat,
melyben rám találsz és én rád.
Ilyenkor csendben - lopva körülnézünk,
mert nem kell, hogy lássa a világ
miként suhan át
két szív között egy apró simogatás.
Talán lehunyjuk szemünk,
mert minden perc egy néma vallomás.
Kezeddel gyengéden átöleled nyakam
és arcomon megkeresed
õrült világunk lopott pillanatait,
majd lelkünk
egymást
szorosan...még egy pillanatig megtartja...
azután kabátunk összébb húzzuk
ki ne essen magányunk
s tovább lépünk
egy másik pillanatba...
/ Kovács Erika /
Az a pillanat
abban a pillanatban
amikor egymásba kapaszkodott
remegõ tekintetünk
hevesen haraptam ki
szádból nevem
az a pillanat
amikor ajkad
nyomot hagyott nyakamon
miközben felkínáltam
engedetlen testem ívét
hogy halálos ritmust diktáljon
az a pillanat
mutatja
hogy te vagy
te leszel
a hiányom
a fájdalmam
/ Kovács Erika /
Válóczy Szilvia - Nõi vágy
Minden nõ férfire vágyik,
igazira,
ki ágyra dönti,
ki eszét vesztve feledteti
magányos sóhaját.
és két heves csók között
becézi lelkének
gyöngysorát.
Bolond-érzelmek-kóbor-lelkek
tegnap még itt volt
hallottam
ahogy a sorok közt lélegzett...
(szemérmesen ringott egész testem)
ma nem érzem
már nincs mellettem
azt hiszem elment...
hûvös van és hallom
ahogy az esõcsepp gördül a fák levelén
minden ingerületem lelassul
(mindig tudni fogom, amit elképzeltem veled!)
most valami
óvatosan zajlik bennem
nem fáj... csak érzem
és távolabb húzódom
csendben
/ Kovács Erika /
Némán
Amikor magamra maradok,
mint virágok az éjben
ajkaim összeszorítom és nézlek.
Némán.
Talán sután,
mégis mindig ölembe veszlek,
majd számba,
hogy ott szeressem tovább
kemény férfi-tested...
Azután letérdepelek
szív-oldaladban
gyönyörû lelkedért.
Némán.
És szerelmesen.
/ Kovács Erika /
Tudod te...
hogy szemem
tegnap is rajtad felejtettem
és, hogy álmomban hozzád bújva
majdnem kitakartalak?
Szemlesütve álltam,
úgy szégyelltem remegõ ajkam,
mégis odapróbáltam magam mellkasodra.
Pont szíved felé és fejem is odafért.
Tudod te?
Nem.
Ne is tudd meg soha,
mert féltelek.
Leginkább magamtól,
hogy életre keltelek...
/ Kovács Erika /
Általában...
szédületes gyorsasággal
tudok átmászni
az egyik lehetõségbõl a másikba
de ma
csak egy apró
egészen apró rándulás vagyok
a szabad választásban...
(egy leheletnyi
levert lázadás)
és ilyenkor ösztönbõl
láthatatlannak képzelem magam
mert így
csendben tanulhatlak
szenvedés nélkül szeretni
/ Kovács Erika /
Dabi István
Te is érzed
a testeden átfutó
áramot
amikor hosszan
szó nélkül
nézünk egymás szemébe
s az ajkunkon
játékos mosoly vibrál
s a tekinteted
titokzatos mágneses erõvel
vonz a szakadékba
ahonnan kiutat
már nem találunk.
Nincsenek is szavak...
Ez a csendes szünetekkel megtört lassú érintkezés, amikor levegõért kapkodunk gyönyörûségünkben, amikor magunkba szívjuk a szerelmet, az életet, a világot
- a vér forrósága, a szent teljesség. Ahogy belélegzel engem, vágyakozva hajolsz
felém, elnyelsz egy végtelen csókban, szédítõen gyönyörû a pillanat.
Mintha a feje tetejére állt volna minden! Vagy egyszerûen csak olyan gyönyörûen
adtad át nekem a világot, ahogy azt már nem lehet.Amikor felszabadultan átéljük
a szenvedélyt egyenlõek vagyunk az élettel, erre nincsenek is szavak...
/ Agatha Seymour /
Azt kívánom Neked:Hogy legyen erõd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak te adsz.
Hogy legyen erõd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erõs vagy és elbírod õket.
Azért mert, ha erõs vagy felemelhetsz embereket, ezáltal te magad még jobban megerõsödsz.
Kívánom, hogy legyen erõd félretenni a büszkeséged, ha annak a valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erõd megmondani neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
Õszintén kimondani.
Kívánok neked türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértõen beszélni azzal, akinek szüksége van rá.Kívánok neked bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt,
hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítõ tulajdonságuk téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal.
Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
Kívánom még neked,Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát, és a nagy célok építõkockáit.
Végül kívánok egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,
akkor már rég az angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.
Kívánom neked, hogy megtapasztald: a teremtés attól válik tökéletessé,
hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.
Ady Ágota Melinda
Panta Rhei
-részlet-
Hallgatni tanulok,
elkerülnek a hangok,
...
Megoldás mindenre a
billentyûkoppanás,
kiönteni a lelkem lábaid elé...
Panta rhei
tiszta vízként átölelni térded,
szád ívéhez felkúszva.
...
majd belecirógatni füledbe,
és megszokott szavak nélkül szeretni
...
H.F.Noyes
Egyensúly
A világ lassan fordul,
hogy ne zavarja a természet
kiáltozó szépségeinek
és rejtett titkainak
egyensúlyát.
Báger Gusztáv fordítása
Sárhelyi Erika - Hétköznapi józanság
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha õsszel esõ, télen a hó esik
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s mirõl zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idõvel és csenddel,
esõcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.
Major Gabriella - Talán
Kellene még
egy-két jólfésült gondolat
Némi könnyed merészség
Egy félmosoly ígérete
Reneszánsz lépcsõk visszhangja
Egy zongorafutam
És kellene még
a párába vont hajnali káprázat
A felhõtlen ég
Szélborzolta mezõk lélegzete
Talán maga a csoda
hogy tétován végre elmondhassam
Mit sosem mondtam még
