Tudod...
nekünk mindig lesz egy pillanat
egy gazdátlan gondolat,
melyben rám találsz és én rád.
Ilyenkor csendben - lopva körülnézünk,
mert nem kell, hogy lássa a világ
miként suhan át
két szív között egy apró simogatás.
Talán lehunyjuk szemünk,
mert minden perc egy néma vallomás.
Kezeddel gyengéden átöleled nyakam
és arcomon megkeresed
õrült világunk lopott pillanatait,
majd lelkünk
egymást
szorosan...még egy pillanatig megtartja...
azután kabátunk összébb húzzuk
ki ne essen magányunk
s tovább lépünk
egy másik pillanatba...
/ Kovács Erika /
