Falcsik Mária: Keresetlenül
most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tõlem
nem tudom: erõm szivárog belõlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égõ korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból...
Fodor Ákos: Blow-up
Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.
Sumonyi Zoltán: A hét napjai
Ha kedd, ha péntek, mindegy, úgyse látlak,
S mindegy, ha délelõtt csütörtökön; –
Mint hétfõ, szerda, szombat – vízözön
Elõtti korszakunkban – s a vasárnap!
Egyformán hosszú már a kedd, a péntek,
Csütörtök, – délelõtt vagy délután.
Hosszú? Nem is. Csak van. Örök hétvégék
Követik egymást, mert nap nap után
Nem látlak, nem beszélünk, föl se hívlak,
Csak fölhívhatnálak még, s mormolom
Hogy kedd, csütörtök, péntek, – s szerda, hétfõ…
Mert addig, míg tudom, hogy hol, s mikor vagy,
Hogy fölhívhatlak, – addig nem tudom
Elhinni sem, hogy ez a csend a végsõ.
„Valami hajszol engem.
Mintha mindig elszalasztanék valamit.
Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok.
Elõre tudom, hogy ugyanúgy végzõdik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az
üresség;
olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog.”
/ Erich Maria Remarque /
Fodor Ákos: Vakvágta
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a végre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra…
Vakon vágtázva is, és át tûzön-vízen,
meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e gyõztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
Akár én a mai pokolban
Mintha minden hang visszhangként szólna,
mintha a zaj bennem zakatolna,
jéghegyek torlódnak
ilyen rideg robajjal;
mélyükben rejtve
csendmagzat-alakzatom,
aki vagyok,
hallgatag
remeteként saját
csigaházamba
csavartan
nézem magamat,
ember arcodat
elmerülve gondolatban,
maroknyi aranyporban,
olyan mint a sivatag homokja:
értéktelen, akár csak én
a mai konzumpokolban.
/ Szûcs János /
„Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebbõl sem örömöt, sem fenntartó erõt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerõtlenedik.”
/ Charlotte Bronte /
Fodor Ákos: Summa
Minden megérint.
– úgy látszik: sose nõ be
a szivem lágya
Nos,visszanéztem az elõzõ hónapok bejegyzéseit,és észrevettem,hogy elég sokszor használom azt a kifejezést,hogy a kezem ügyébe,pedig még csak nem is tetszik,egyszerûen randa,engem nem fogott meg az tuti. :P Úgy kb.5-6 évvel ezelõtt hallottam egy rádióadásban,hogy a németek kedvenc magyar szava a cipõfûzõ.Nem röhög.Tényleg.Most pedig bent van az idei top tízben,mivelhogy 2009 a magyar nyelv éve,és indítottak egy szavazást,amin jelenleg az édesanya szó vezet,aztán ott van még a sorban a szerelem,szeretet,csillag,és ott lifeg a cipõfûzõ is valahol.
Íme az én listám:
1. harmat
2. csók-elemózsia
3. lélekcsillag
4. kufircolni
5. céda
6. tûzserleg
7. mozaik
8. muzsika
9. remény
10. pillantás
Persze nem mindegyik eredeti magyar,gyanítom,hogy átvettük õket,de nekem most ezek jöhetnének számításba.Szóval aki szavazni szeretne itt megteheti: http://szoszavazo.hu/
Csak Chuck Norris-ra ne,mert ezt a témát már egyszer áthidaltuk.. :)
Karsay István:
„Látogatóban a földön…”
Játszunk el azzal a gondolattal, hogy mi csak látogatóban vagyunk a földön. Mint amikor elmegyünk egy másik városba megnézni a nevezetességeket, az embereket, szokásaikat. Biztosan sokan voltak már külföldön. Milyen furcsa érzés egy idegen országban járni. Én már gyerekkoromban „elcsavarogtam” szüleimtõl külföldi utazásaink alkalmával, mert mindig az érdekelt, hogy igaziból hogyan élnek az emberek, milyen körülmények között, megfigyeltem a különbözõ népcsoportok szokásait, viselkedésüket. Felemelõ érzés egy idegen országban számomra idegen emberek között lenni, nyelvüket nem ismerve. Volt olyan is, hogy egy hónapot el tudtam különbözõ népek között tölteni úgy, hogy csak a szeretet nyelvén értettük meg egymást. Fiatalabb koromban még tudattalanul tartottam be azokat az emberi viselkedési szokásokat, amit késõbb tudatosan teszünk meg. Mindenhova mosolyogva mentem be, nem csináltam semmi olyan kirívó cselekményt ami megbotránkoztatta volna az ott élõ embereket. Mindenhol segítettek, ha látták, hogy bajban vagyok. Volt egyszer egy alkalom az életemben, mikor nagy segítségre volt szükségem. Legalább négy nemzet szülöttje serénykedett, hogy segítsen nekem, ami sikerrel járt. Szavak nélkül, a pillantásokból megértettük egymást.
"..És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket
Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettõ a szeretet "
