Sumonyi Zoltán: A hét napjai
Ha kedd, ha péntek, mindegy, úgyse látlak,
S mindegy, ha délelõtt csütörtökön; –
Mint hétfõ, szerda, szombat – vízözön
Elõtti korszakunkban – s a vasárnap!
Egyformán hosszú már a kedd, a péntek,
Csütörtök, – délelõtt vagy délután.
Hosszú? Nem is. Csak van. Örök hétvégék
Követik egymást, mert nap nap után
Nem látlak, nem beszélünk, föl se hívlak,
Csak fölhívhatnálak még, s mormolom
Hogy kedd, csütörtök, péntek, – s szerda, hétfõ…
Mert addig, míg tudom, hogy hol, s mikor vagy,
Hogy fölhívhatlak, – addig nem tudom
Elhinni sem, hogy ez a csend a végsõ.
