Akár én a mai pokolban
Mintha minden hang visszhangként szólna,
mintha a zaj bennem zakatolna,
jéghegyek torlódnak
ilyen rideg robajjal;
mélyükben rejtve
csendmagzat-alakzatom,
aki vagyok,
hallgatag
remeteként saját
csigaházamba
csavartan
nézem magamat,
ember arcodat
elmerülve gondolatban,
maroknyi aranyporban,
olyan mint a sivatag homokja:
értéktelen, akár csak én
a mai konzumpokolban.
/ Szûcs János /