s.c.

néha nem értem,mit hívunk mi időnek,és mit mérünk,években számolunk,naptár szerint létezünk.leltárszámba vettem ma mindent,az egész évemet,és őszintén cserélni szeretnék,kérek egy másikat,egy igazabbat,szebbet,legalább egy percig...örökké...

...egy fehér galamb szállt az égen,menekülve üldözőjétől,nagyot csattant az üvegen,de nem imbolygott meg,kicsit talán megszédülve,de újra felszállt.és hirtelen egy újabb csattanás hallatszott,az áruk között landolt a shop előtt,a kút 'házimacskája' kóbor teremtmény vérszemet kapott,és már indult volna felé,ha el nem zavarom.megfogtam,szelíden simult kezeim közé,és az égig emeltem egészen fel...útjára engedtem,a rikító fehér szárnyak eltűntek a fagyos térben...Békességben,Szabadon

2009 Szárnyakon....

" Próbálj meg Lazítani,nem győzlek tanítani,hogyan csináld! Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek,és aztán megint mehet minden Tovább!..." BUJÉÉK!!! :)

" Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat,hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó,hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy forró csók hevétől az egekig elláss.
Kell,hogy néha felnézz az égre,
S a hajnal csillagot is lehozzák érte.
Kell egy szép dal mi szívedet járja,
S egyetlen nóta melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is , nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít! "

" Valójában a meztelen csiga nem is meztelen:éppen olyan amilyen.Állattársaival,köztük a nagymacskákkal együtt teljesen megfelel önnön entitásának.Mi,emberek aggatjuk rá a jelzőt.Hímoroszlán,leopárd,tigris.Mintha a természet fenségességéből képviselnének,láttatnának valami eredeti szépséget,tisztaságot.Szuggesztív hármas!S még mennyi-mennyi más képzet társítását engedik meg nézőiknek.Azt viszont,ugye kevesen gondoljuk,hogy meztelenek.Pedig hát - első megközelítésben - azok.Aktfotót mégsem készíthet róluk senki.Amúgy persze nem is igazán meztelenek,aminthogy mezesek sem:így természetesek.Az éticsigának van ugye háza,ám ruhája neki sincs.Fentiek értelmében,ha kibújik "lakhelyéből",akkor sem készülhet róla aktfotó - s ez a második megközelítés.Az öltözködés ( nem pusztán az éghajlati-időjárási viszonyok miatt ) civilizatorikus találmány,amint az emberi meztelenségünkhöz való társadalmi,illetve személyközi viszonyulásunk is az (kulturális szokások,magatartási konvenciók,tabuk,szabadosságok stb. ).

A test-így tartották - a " bűnös vágyak edénye".Következésképpen vele foglalkozni súlyos vétség.Az aktfotográfia,miközben más művészetekhez hasonlóan a saját esztétikai ideáljait kereste,voltaképpen végigjárta képzőművészeti elődeinek útját.Rájuk emlékeztető módon teremtette meg a maga klasszikus mércéjét: a festőies fotót....

...Napjainkban szinte minden fotográfiai irányzat,számos stílus él,eleven... "

/ Féjja Sándor /

*** Oázis ***

*** Szomjazó ***

Soha fel nem adni,a boldogság jogát

Hősnek lenni, -látnoknak, -mártírnak,
Góliát ellen fogni parittyát;
akit megértenek (nem átírnak),
hogy istenére nem szórta szitkát.
Tudni önmagammal szembenézni,
kinek kezében nem remeg a lant;
homlokomra torz jeleket vésni,
legyűrni Ormótlant, -Idomtalant.
Lenni plánta, és érdeknélküli,
angyal lenni, -milyen sose volt tán;
s míg egyik a másikat öli,
engem ne kerüljön el a botrány.
Mi mindig a tiszta köré gyűlik,
kiről az álarc, könnyen rohad le;
akit üldöznek az őrületig.
Tűznek lenni, kit csak a tűz fogad be.
Szakadékok fölött lenni angyal,
megülni a fúvó paripákat;
játszani a legnagyobb viharral,
látni a mindeneknél ostobábbat.

Életnek, költészetnek, halálnak,
megadni bánatot, fájdalmat, gyönyört;
undor és rajongás apostolának
lenni, (kit másravágyás nem gyötört,
akkor sem, ha támadta annyi dög),
kit nem szórnak szét, szeles századok;
mint aki a napfényre vetődött,
akit az idő, szájról szájra lop.
Bőrömből kibújva, magam lenni,
arcomon elmosódott festékkel;
kinek szerepe minden és semmi,
száz ruhám alatt, egy meztelenséggel.
És miután legyőztem Góliátom,
az Ormótlant és az Idomtalant;
legnagyobb próbaként szembe kell állnom
azzal, akiért zengett kezemben a lant,
azzal, ki orvul ellenem tört, -bár érte
írtam a szaporodó sorokat,
küzdöttem életemet nem kímélve,
és sziklába vájtam lépcsőfokokat.

/ Móricz Mátyás /