Soha fel nem adni,a boldogság jogát
Hősnek lenni, -látnoknak, -mártírnak,
Góliát ellen fogni parittyát;
akit megértenek (nem átírnak),
hogy istenére nem szórta szitkát.
Tudni önmagammal szembenézni,
kinek kezében nem remeg a lant;
homlokomra torz jeleket vésni,
legyűrni Ormótlant, -Idomtalant.
Lenni plánta, és érdeknélküli,
angyal lenni, -milyen sose volt tán;
s míg egyik a másikat öli,
engem ne kerüljön el a botrány.
Mi mindig a tiszta köré gyűlik,
kiről az álarc, könnyen rohad le;
akit üldöznek az őrületig.
Tűznek lenni, kit csak a tűz fogad be.
Szakadékok fölött lenni angyal,
megülni a fúvó paripákat;
játszani a legnagyobb viharral,
látni a mindeneknél ostobábbat.
Életnek, költészetnek, halálnak,
megadni bánatot, fájdalmat, gyönyört;
undor és rajongás apostolának
lenni, (kit másravágyás nem gyötört,
akkor sem, ha támadta annyi dög),
kit nem szórnak szét, szeles századok;
mint aki a napfényre vetődött,
akit az idő, szájról szájra lop.
Bőrömből kibújva, magam lenni,
arcomon elmosódott festékkel;
kinek szerepe minden és semmi,
száz ruhám alatt, egy meztelenséggel.
És miután legyőztem Góliátom,
az Ormótlant és az Idomtalant;
legnagyobb próbaként szembe kell állnom
azzal, akiért zengett kezemben a lant,
azzal, ki orvul ellenem tört, -bár érte
írtam a szaporodó sorokat,
küzdöttem életemet nem kímélve,
és sziklába vájtam lépcsőfokokat.
/ Móricz Mátyás /
