Sohonyai Attila - Nincs másért élni, mint:
pontosan megérkezni,
a megbeszéltet betartani,
őszintét szólni,
a gerincet nem elgörbíteni,
fontosat el nem felejteni,
eszmékért önfeláldozni,
álmokért ébren lenni,
s az a nő ölét el nem engedni.
- a többi csupa semmi.
"A nők olyanok, mint a virágok: ha erőszakkal akarod megnyitni őket, kezedben maradnak a szirmok és a virág meghal. Mert csak a melegségtől nyílnak meg. Mert a szeretet és gyengédség együttese a nap egy nő számára. Egy nő, ha érzi, hogy szeretik, megnyílik, és odaadja az egész világát!! "
Nem tudhatom, milyen világok találkozása szült téged,
sem azt, magadban titkon mit hordozol.
Rejtély a lényed, rejtélyes élet, mely benned lüktet,
– s játszik ismeretlen dallamot.
De lehetek ajtód előtt várakozó türelem,
nyitottság, mely szívével Téged néz,
láthatom mindazt, amit féltőn megmutatsz,
s lehetek Veled, ha lelked beengedni kész.
Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács
Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz
Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!
Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!
Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.
Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:
ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!
"Az élethez hatalmas pofon kell, hatalmas, ahhoz, hogy az ember megtanulja, hogy mi is az élet igazán, és mik az életben azok a határok, melyeket nem fog, és nem is akar átlépni. Mi az a mélység, ami alá már nem akar süllyedni. Sokat kell ahhoz tanulni, hogy tudomásul vegyük azt, hogy kik, és mik vagyunk valójában, mi az az életszemlélet és életfilozófia, mellyel azonosulni tudunk. Meg kell tanulni elfogadni magát az életet olyannak, amilyen, és meg kell tanulnunk, hogy milyenek az emberek, hogy az élet bizony nem csak fekete és fehér, hanem annak számos árnyalata is létezik. Meg kell tanulni azt is, hogy mik azok a játszmák, melyeket az ember a saját belső világába beenged. Meg kell tanulni a határokat megszabni. Dönteni mindig lehet és kell is, hogy ki, és mi az, melyet az ember beenged az életébe. Hazugság lenne azt mondani, hogy ez az élet csodaszép, és, hogy az emberek szeretete határtalan. Nem kell félni különbnek, és egyéniségnek lenni. Nem kell félni a kirekesztettségtől sem, hisz olyan közeghez sosem tudna az ember alkalmazkodni - ahol maga is jól érzékeli -, hogy nem tartozik. Nem kell félni a bizalomtól sem, de azt és annak határát viszont jól fel kell mérni, hogy kik azok, akinek ez megadatik. Mert vannak az életben magányos farkasok, akik nem azért nem részesei falkáknak, mert gyengék, vagy, mert butábbak a többieknél. Hanem megtanulta azt, hogy egy bizonyos jellemvonások alapján összezáró falka tagjai közé nem érdemes belépni, mert a nyájas vendégszeretet csupán előjátéka annak a vacsorának, ahol az új belépő tag nem az asztalfőnél fog ülni, hanem az asztal tetején fog elterülni."
Ero-gén... (8)
Te lehetsz még nekem
bőröm szép szerelme,
te tehetsz még nekem
kimondatlant egyre.
Veled kószálhatok
érzelmek poklában,
szakíthatok rózsát
védtelen odvában.
Aztán kéjes táncra
hívhatlak fel éjjel,
kiégve elszállni,
mint hamu a széllel.
Kiss László
/A legőszintébben/
Szerelmes vagyok beléd!
S nem kell ezért külön csók,
se érem, hisz ez él bennem
teljes egészben.
Tarkíthatnám nap nap után,
tehetnék bele többet,
de muszáj olykor ezt csendben
bebújtatni magunkba lüktető
egyszerűségbe.
Így nem lesz fals az a sok
hang, melyben ezerszer és
ezerszer elringatlak,
és így egészen üvöltöm nevedet,
s vele hozzád fűzött szerelmem
ezen egész világnak,
hogy tudd; bármilyen legyen
holnap ez az őrület, én
mindig várlak,
s ha elszakít a téboly - mibe az élet
evez - újra megtalállak.
Szerelmes vagyok beléd!
Kimondom újra és újra, mint
megannyiszor már.
Szerelmes vagyok beléd!
Örökkön örökké, míg világ a világ!
Papp Ádám
"Tudod, nekünk nőknek szükségünk van rá, hogy a dolgok ki legyenek mondva. Nektek pasiknak talán nyűg, de nekünk kell! Mondd ki hogy: hiányzom, szeretsz, utálsz, sajnálom de már nem megy, lépj ki az életemből, vagy légy türelmes és maradj még, bármit, csak mondj valamit!
A hallgatással rákényszerítesz, hogy gondoljak amit akarok,és aztán el hiszem a téves gondolatokat, ha nem mondasz semmit...
Mi nők már csak ilyenek vagyunk."
Kegyes és vad...
Derékban hajolnék,
megélezve kérnék,
puha ágyad előtt
hűs magamra tépnék.
Pár darabot belőled,
hogy érjek és ne fázzak,
ha szeretsz - úgy ölellek,
ha tiporsz - úgy alázlak.
Kiss László
