"Annak jó, kinek álma nincsen,
Mégis beteljesül,
Kinek hatalma van a kincsen,
Ami semmibe kerül.
Ki ölelhető végtelen űrt hint,
Majd végest,
Kit úgy ölelnek viszont, mint
Egyetlen Kedvest."
[Nemes Andrea]
A szerelem nem alakulgat…
A szerelem nem lesz majd valamikor, nem napról napra érik. Nem. A szerelem nem lesz, hanem van. Egy napon, amikor nem is számítasz rá, amikor minden ugyanúgy indul, mint máskor, vagy éppen egy nagyon rossz, fárasztó nap után megérkezik, és tornádóként felkap. Nem tudsz ellenkezni, nem tudsz ellenállni. Ő az erősebb. Csak egyet tehetsz: engeded. Hagyod, hogy vigyen, repítsen, hogy szállj vele. És bízol benne. Nem véletlenül jött, nem véletlenül most. Mert ez nem csak vihar. Ebben a viharban van valami. Valaki. Valaki, akit vártál. Aki maga a vihar, maga a szerelem. Aki jön és felforgat mindent, és olyan érzést ad, amit sosem ismertél, ami mindennél jobb és szebb, amit akarsz egész lényeddel. Akit akarok egész lényemmel.
Téged Kedvesem.
Csitáry-Hock Tamás
Fagyott világban
Rám adott szereteted lélegzem,
Olyan kevés vagyok.
Mint fagyott világban a "féltem",
Amit az ősz hagyott.
Zuhant sóhaj leengedett kezem,
És végtelen titok...
Nem tudom, hogy dobogtatom
Még azt a szívet,
Melynek létezése élet- italom,
Mégis elengedek.
[Nemes Andrea]
Tudhatnád
Hullámokkal írnak a tengerek,
Vízbetűik a partokon keresnek.
Írják, átírják homoklap oldalát,
Mindig csak téged: tudhatnád.
Míg haláltusát vív tél és világ,
Az idő győz, hozza tavaszát,
Hóvirágtól rózsaomlásig várok,
Mindig csak rád: tudhatnád.
[Nemes Andrea]
"Mint kiszáradt fának ága,
Nem vonnak hozzád karok,
Nem éleszt Nap nagysága,
Ölelésed lombjaiba halok."
[Nemes Andrea]
Talánok...
Az talán még nem fájhat,
ha őszintén érezlek,
és az a talán még soha nem lehet elég korai,
ha alkonyként ébresztlek.
Abból talán még építhetünk,
ha egyszer romboltunk is porrá,
úgy talán nem remeghet meg kezed sem,
ha mindkét kezem fogná.
Kiss László
Esti pláne...
Ha a birtoklási vágy végleg raboddá tesz engem, akkor már biztosan tudni fogom, hogy rajtam van a szerelem.
Kiss László
"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak.
Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép.
Hozd helyre magad naponta.
A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal.
De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."
- Müller Péter
Sohonyai Attila - Ha el tudnám mondani
Ha el tudnám mondani neked,
mi az mit irántad érzek,
lehet már nem is lenne olyan fontos,
csak lopott,csak szerzett.
Neved nélkül nem tudok leírni más nevet,
szemed víztükrön csillámlik,
kimondatlan vagy, érinthetetlen.
És mégis veled alszom el…
Nem voltam még biztonságban nélküled,
s nem volt még ily keserű a keserű sem,
te vagy ki fel-le dobál engem,
valahol gyűlölöm e függőséget,
valahol mazochistaként szeretem.
És mégis, mindezt veled képzelem…
De fáj! Fáj múltad, és fájnak ők,
a széttépő társas magányom,
a tőled színes élet-kifestőm.
...és fáj, hogy írok, s neked fel se ötlöm.
És mégis te leszel az emberöltőm…
…Fura egy játék veled az élet,
hol így, hol úgy, ezt te is érzed.
De minden reményem visszaadtad,
mert tudatod, él aki engem is szerethet.
Ha néha csak félig, ha néha teljesen,
de mindez te vagy, és kell nekem!
"Bizalmat adok neked, majd a szívemet, mert nem olyan porcelánból van, amit ne tudnék összeragasztani a hitemmel. Hiszem, hogy bennem van az a világot megfordító erő, hogy minden egyes összetört pillanat után felállok, és ismét szeretni kezdek. Tudom, hogyha kitartom a szívemet magam elé és így élek, előbb-utóbb össze fog törni. De elmondhatom magamról, addig is éltem. Érzem minden érzelmemet, minden általam megélt mélységet, és eufóriát. Érzem, hogy bátrabb vagyok, mert ha még egyszer leesek, leporolom magam, és felállok, mert már előtte százszor megtettem ugyanezt. Szeretem magam annyira, hogy ne bántson az, hogy te történetesen ki akarsz használni. Azt csak te hiszed, hogy engedném. Megnézném én azt, mennyire tudnál kihasználni egy olyan embert, aki hatalmában van annak, amitől te félsz."
Talán, mint mindennek, a hiánynak is két arca van. Egyik arcán a keserűséget, az elveszettséget mutatja, a tépő kínt, ami az embert emészti. Ilyenkor igazából önön érdekeinket, saját igényeink kielégítésének tárgyát hiányoljuk. Akarjuk, de azonnal. Legyen velünk, fogja a kezünk, magunk mellett akarjuk, igazából önmagunk igényeinek az azonnali kielégítése marja lelkünket.
De a hiány másik arcát is megélhetjük, amikor a hiány érzete felelevenítheti azt a csodálatot, amit a másik jelent. A másik jelenét, azt, hogy ő létezik, az összetartozást. Hogy ott lakik a szívünkben, és ha nem is mellettünk, de bennünk él, és lakik, ahogy mi is ő benne. Ez a szál elszakítatlan. Ez a hiány jelentheti a kellemes várakozást, a viszont látás örömét, a felkészülést az újabb találkozásra. Ez lehet egy hatalmas örömtánc, dobogó szív, kellemes izgalom, ami két ember közös ajándéka egymásnak.
(Nemesfalvy Réka)
Rágondol...
Annyival sokkal többet adnék neked, mint amennyit megérdemelsz, és annyival többször gondolnék rád, mint ahányszor tisztáz az elme.
Kiss László
Egy kissé megcsúsztam a jókívánságokkal,de legyen mindenkinek olyan ez az év amilyennek szeretné, teli szeretettel,mosollyal,kitartással,és igazi emberi értékekkel...
Mást mutat a naptár és mást érez a szív.A naptár időt mutat,a szív időtlenséget.
Csitáry-Hock Tamás
Szilágyi Domokos:
Most...
Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
