Vannak bizonyos emberek, akik esetében még akkor is kitartunk amellett, hogy kedveljük õket, hogy folyamatosan csalatkozunk bennük. Ahogy a vacsora kihûl a tûzhelyen és ahogy a felfújt csendesen egy ragacsos masszává omlik össze, leverten azon gondolkozunk, hogy hogyan keveredhettünk olyanok társaságába, akiknek még csak eszébe sem jut, hogy felhívjon, ha késik. Ritkán jut eszünkbe az, hogy egyszerûen túl sokat várunk attól, akire a felbecsülhetetlen értékû jóindulatunkat pazaroltuk.

/ Ruth Minshull /

 

 

..nem is kevés,na akkor most nézzen mindenki tükörbe...