Imre Flóra: Dea Dia
én nem tudom hogyan de boldoggá teszel
a szavad ott zenél bennem álomban ébren
jó éjt mondod s az éj csakis téged felel
ott úszom hangod mély világos tengerében
a szemed simogat a szemhéjamon át
gyöngéden melegít átizzít felragyogtat
testemen árad át minden molekulád
a nagy úrnõ vagyok nem velem de bennem vagy
ahogy az anyagon átsüt az értelem
ahogyan izmokat fût az artériás vér
gyönyörû életed telíti életem
és nincs szó mozdulat fény és sötét se másért
mint hogy kitárja ezt a léten túli létet
lélegzésemen át örökre lélegzésed
