Vannak arcok...
Milliónyi, milliónyi arc. Jönnek veled szemben, kapkodod a fejed, de hiába... egyik sem... Egyik sem az az arc, amelyiket látni szeretnéd. Látni vágysz. Néha már mindegy. Néha már azt is fürkészed, amelyikrõl messzirõl tudod: nem Õ. Mégis, mégis, mégis figyeled. Mert a szíved mélyén, titkon reméled, hogy mégis, amikor közeledbe ér, Õt fogod látni. Hogy csoda történik, és az arc átváltozik. És Õ fog ott állni elõtted. Tudod, hogy lehetetlen, talán nevetséges is. De számodra nem az. Te csodát vársz. Egy arcot.
Õt.
/ Csitáry-Hock Tamás /