Nem lehetne most az egyszer,hogy minden az ölembe hulljon csak úgy???
Valaki meglephetne már valami JÓVAL is!
Köszönöm....
Serfõzõ Attila
Halottak napja elé
Hogy szerettük õket...
Csókot osztogató
ajkuk helyén,
most a végtelen szunnyad,
álmokat kergetõ
tekintetükre,
csillagpor ül,
sóhajuk elhalt,
fájó emlékükre,
bús csokrunk kerül.
Rab Zsuzsa
Dúdoló
Felhõvé foszlott az erdõ,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhõ.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben,
lámpásul neked.
Karaffa Gyula
Maradj most csendben...
Ne mondj semmit most, Kedvesem,
méreg ízûek a szavak.
Üljünk inkább, és csendesen
engedd, hogy csak csókoljalak.
Hagy csókoljam le ajkadról
a napok mérgét, a halált.
Engem ne félts, hisz tudod jól,
nekem már rég semmi sem árt.
Maradj hát csendben, Kedvesem,
ne hallja senki bánatunk.
Mint két felhõ a kék egen,
most éppen olyanok vagyunk.
Puha párnám legyen öled,
két kezed tedd óvón fölém.
Hagyd körülfonni testedet
a messzeségünk kék ölén.
Maradj most csendben, Kedvesem,
nem kell szó annak, ki szeret.
Üljünk csak szótlan-csendesen;
nézzük azt a két felleget.
