Werfl Andrea
Rekviem
Köd úszik a táj felett, öleli az estét,
fénykoszorúba vonja a mécsesek testét
a sóhaj, és emléket vetít az elme
sírkövekre idézi egyre
szeretteink arcát a csend.
Rekviem
Köd úszik a táj felett, öleli az estét,
fénykoszorúba vonja a mécsesek testét
a sóhaj, és emléket vetít az elme
sírkövekre idézi egyre
szeretteink arcát a csend.