Rab Zsuzsa
Dúdoló
Felhõvé foszlott az erdõ,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhõ.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben,
lámpásul neked.